Callanetics kaland

Tavasszal és nyáron mindenki kicsit jobban odafigyel külsejére, fizikai fittségére. Hogyan lehet kényelmesen karcsúvá válni, izzadság, izomláz nélkül erősödni? Köztudott, hogy a jóga ilyenfajta erősítésre is használható, de nem mindenki kedveli ezt a nagyon lassú, meditatív „sportot”. Számukra lehetőségként egy huszadik századi mozgásforma, a callanetics javasolható. A callanetics (mélyizom-torna) apró mozdulatokra épít és nem ajánlott állóképességi és dinamikus gyakorlatokat kedvelőknek, de a fogyni vágyóknak annál inkább.

Ez az egyik leghatékonyabb alakformáló torna, mivel a mélyizmokat mozgatja meg. Azoknak való, akik nem szeretik a dinamikus mozgást és szeretik a lassú, kontrollált izommunkán alapuló technikát. Megelőzi a hátfájást, csontritkulást, meszesedést és jó közérzetet biztosít.

Fájdalom és balett

A callanetics az amerikai Callan Pinckley szellemi terméke. A vadregényes életű Callan Pickney borzasztó hátfájdalmaktól szenvedett, izmai teljesen megmerevedtek, teste legyengült. Hogy mégis mozogjon valamit, elővette régi balettgyakorlatait - korábban 12 évig táncolt -, csak egy kicsit módosított rajtuk. A balettalapból egy olyan speciális edzésmódszert dolgozott ki, amellyel bárki néhány alkalom után visszanyerheti fiatalos, rugalmas alakját, régi vagy talán még annál is jobb formáját. A gyakorlatok javítják a testtartást, a hát megterhelése nélkül, átformálják, izmosabbá, feszesebbé teszik az alakot. És a feladatok nem veszélyesek, akár nyolcvan évesek is végezhetik.

A callanetics levédett név, és akik Magyarországon e mozgásformát tanították, azoknak valószínűleg csak a Callanetics című könyv szolgált alapul, szakképzésben nem volt részük (tisztelet a kivételnek), tehát hivatalosan nem tarthattak ilyen órát. A nagy sikerre való tekintettel a fitneszklubok előszeretettel tűzték ki órarendjükre ezt a típusú órát. Ma már - jogi kérdések miatt - ha valahol a Callanetics elnevezéssel találkozunk, valószínűleg e mozgásanyag kicsit módosított változatát "kapjuk" alakformáló tornaként. Az elnevezés is gyakran így hangzik: "callanetics jellegű torna". Ezért történhet, hogy bár az eredeti callanetics órákon nincs zene, sem csoportos mozgás, nálunk mégis előfordul. Ha valahol ezt látjuk, akkor az már nem az eredeti módszer, hanem az itthon elterjedt alakformáló torna, hasonló mozgásanyaggal.

Callan kifejlesztett egy gyakorlatsort külön a hátfájósoknak, amelyekkel nálunk esetleg a gerinctornán találkozhatunk.

A callanetics órákon mindenki egyéni tempóban dolgozik. Az egyszerű bemelegítés után következnek a speciális, általában kis kiterjedésű, sokszor ismétlendő, fenék, csípő, láb és has formálására szolgáló gyakorlatok, majd könnyű nyújtógyakorlatok. Az apró pici, holt-pont utáni mozgások sorozata - mélyizomra rendkívül jó izomtonizáló - gerinc- és hátkímélő, sportoláshoz, betegség vagy csak lustaságból visszatérők sportja. Szó sincs ugrálásról, izzasztó, kimerítő gyakorlatokról. Korlát, a tükörfal előtt állva kell az alapműveleteket begyakorolni.

Viszonylag könnyűnek érezheti a kezdő is az első gyakorlatokat, pl. ráhajolni a korláton megtámasztott lábra. A tornatanár feladata, hogy segítsen az előírásnak megfelelő kéz és lábtartásban, amitől már feszülnek az izmok. Szinte kivitelezhetetlennek tűnhet például a "lapátolás", azaz a behúzott has feltolása, amíg a gyakorló rá nem érez a helyes tartásra. Az első óra elteltével a tornászifjonc csak azt veszi észre, hogy nem kapkodja a levegőt, nem csorog róla a veríték, egyáltalán nem merült ki, sőt felfrissült. Máris kisebbnek érezi a hasát, fájós háta kiegyenesedett.

A második órán felelevenítik a már tanultakat, és nehezítésképpen hosszabbítják a "beállás" idejét. Ahogy nehezednek a gyakorlatok, úgy fokozódik a belső izomzatra nehezedő nyomás. Lehet, hogy az ízületek recsegnek-ropognak, de tűrik - jólesően! - a megpróbáltatásokat. A legnehezebb feladatok után sem érezi senki, hogy túlerőltette volna magát. Még az izomláz is elkerüli az embert, vagy ha nem, akkor sem olyan mértékű, mint azoknál a testedzéseknél, ahol kíméletlen a fizikai igénybevétel. A callanetics mellett szól, hogy nőies, kíméletes.

Nem új felfedezés

Egy gyógytornász számára a callanetics nem új felfedezés. A gyógytornászok munkájuk során régóta felhasználják a dinamikus és statikus elemek hatékonyságát. Ezek ötvözetéből alakítják ki az osztályukon alkalmazott konditornát. Mindkét mozgásfajta fontos, hiszen az izom működése, formálódása, erősödése másként alakul a dinamikus gyakorlatok többségénél, /mint az aerobik/, ill. a statikus gyakorlatok túlsúlyánál. /pl. a callanetics esetében/. Szakmai gyakorlatuk azt mutatja, hogy egyik változat sem elhanyagolható. De csak az egyik, vagy csak a másik kizárólagos alkalmazása sem hoz egymagában akkora eredményt, mint a két mozgásforma együttes kombinációja.

Sokan unalmasnak tartják a callaneticset a sok apró kis mozdulat ismételgetése miatt, hiszen egy gyakorlatot általában ötvenszer, százszor is végre kell hajtani. De csak így érhető el valódi esztétikai fejlődés. Előnye túlsúlyosoknál, mozgás- vagy érrendszeri megbetegedésben szenvedőknél, hogy a programban nincsenek olyan mozdulatok, amelyeket lendületesen, nagy erővel kellene végrehajtani.

Jó mozgáskoordináció: az ember képes lesz a teste feletti uralomra, megtanul lazítani, nő a teherbírása és ami a legfontosabb: teste meghálálja a törődést, az igyekezetet és az izomlázat. Szép, kidolgozottan izmos teste lesz.

A callanetics nem azonnal fogyaszt - ilyen torna nincs is, hanem fokozatosan építi át a testet, javítja az alakot és a tartást. Hatásos ellenszere a beroskadt hátnak, löttyedt hájnak, kinyomott pocaknak. Megmozgatja a renyhe izomzatot, és lefaragja a hibákat. Felszabadít a túlsúly nyomása alól, és jókedvre hangol. Nagyon lényeges, hogy nem okoz szenvedést, és nem tilt semmitől - sem az evéstől, sem a dohányzástól.

Ám az izmokkal együtt szinte észrevétlenül átalakítja a szokásokat is. A rendszeres tornász egyszer csak azt veszi észre, hogy a felüdítő - akár otthon végzett - torna után már nem kívánja a nehéz, fűszeres ételeket, tejszínhabos tortákat. Gyomra kellemes közérzetéhez tökéletesen elég pár szem gyümölcs, vagy egy pohár narancslé.

<Vissza a címlapra