Szabályozás a képernyő előtt

A számítógépes munkaállomások kezelőire (vagy pongyolán fogalmazva a -képernyő előtt dolgozókra-) vonatkozó jogszabályokat még az előző kormány hivatali ideje alatt alkotta meg az akkori Egészségügyi Minisztérium. Az új szabályozás értelmében - a papírforma szerint - 2001. január 1-jétől már csak úgy lehetne új számítógépes munkahelyet kialakítani, ha az ezekre vonatkozó új előírásokat figyelembe veszik. Azonban az ilyen munkahelyek kialakításában leginkább érintett munkáltatók maguk is elismerik, hogy a szabályozás roppantul könnyen megkerülhető.

Ugyanakkor ezzel párhuzamosan zavarólag hat, hogy a jogszabály az általa fontosnak tartott területek pontos szabályozása mellett - vagy inkább mondhatnánk: helyett - olyan területeken is próbál szabályozást foganatosítani, ahol az nem föltétlenül látszik indokoltnak, mint például a szoftverek magyar nyelvre történő fordítási kötelezettségének kérdése.

Mint már utaltunk rá, 2001. január 1-jétől a vonatkozó egészségügyi minisztériumi rendelet (50/1999.) értelmében az újonnan létesítendő vagy telepítendő számítógépes munkaállomásoknak meg kell felelniük a jogszabály támasztotta követelményeknek, míg a korábban már üzemelő munkahelyeket a tavalyi év végéig kellett az új szabályozással összhangba hozni. A szabályozás színvonalával a jogszabályalkotók törekedtek a vonatkozó európai uniós normákhoz való alkalmazkodásra.

Az új magyar szabályozás azonban - a munkáltatók részéről - ellenkezésre is okot adott egyrészt azzal, hogy óránként 10 perces (össze nem vonható) kötelezően biztosítandó szünetet előírt a számítógépes munkaállomások kezelőinek, másrészt pedig azzal, hogy a képernyő előtt teljesíthető összes munkavégzés idejét 6 órában maximálta.

Az új szabályozás kapcsán a munkáltatókban fölmerülő tisztázandó kérdések közül néhányat fölsorolunk:

• Pontosan mi számít monitor előtt végzett munkának?
• Föl lehet-e fogni a számítógéppel végzett munka megszakításának azt, ha a gép kezelője saját nyomtatott avagy kézzel írt anyagait tanulmányozza, azokban adatokat, táblázatokat, grafikonokat keres stb.?
• Milyen szankciók leselkednek arra, aki nem tesz elegez a jogszabály előírta követelményeknek?
• Hogyan lehet ellenőrizni a jogszabály betartását?

Az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet jogszabály-értelmezése szerint számítógépes munkaállomásnál foglalkoztatottnak az a munkavállaló minősül, aki a képernyőt, billentyűzetet, illetve egeret folyamatosan használja (hozzátehetnénk pontosításképpen munkavégzés céljából). Az Intézet berkeiben megfogalmazódtak olyan vélemények is, melyek szerint indokolt lenne a pénztárgép-monitorok előtt dolgozókat is bevonni ebbe a védett körbe. (Ehhez nyugodtan hozzátehetjük, hogy ma már a nagyobb áruházak, boltok, elárusítóhelyek döntő többsége egyébként is olyan elektronikus pénztárgépeket használ, amelyeket nyugodtan nevezhetünk számítógépnek, s amelyek egymással és a munkahely központi számítógépével közvetlen összeköttetésben állnak.)

Az Intézet jogszabály-értelmezésében az is világos, hogy kinek (pontosabban mely hatóságnak) a feladata az ellenőrzés és a szabálytalanságok észlelése esetén a pénzbírság kiszabása. Erre az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat jogosult és egyben köteles is. Az Intézet álláspontja értelmében ellenőrzési eljárás indítható munkavállalói kérelemre, bejelentésre vagy panaszra is. Emellett nagyon fontos az is, a Tisztiorvosi Szolgálat és a Munkaügyi Felügyelőség ellenőrei és szakértői - előzetes megkeresés esetén - szívesen végeznek helyszíni vizsgálatokat, számítástechnikai géppark fölmérést és minősítik a kérelmező cég számítógépes munkaállomásait is. (Hozzátehetjük, hogy az Intézet munkatársainak - természetesen nem hivatalos - véleménye szerint a jogszabályalkotók elsődleges célja nem föltétlenül a költségvetési többletbevételek növelése a szabálytalanságok miatt kirótt bírságok révén, hanem főleg az volt, hogy az érintettek figyelmét ráirányítsa erre a problémakörre. Ebből kifolyólag talán nem is várható túlságosan nagy ellenőrzési és bírságolási hullám…)

A kiskereskedelemben kapható monitorok sugárzási határértéke ma már meglehetősen alacsony. Azonban ennek ellenére a számítógépes munkaállomásokon dolgozók majdnem kétharmadának panaszai vannak a monitorral kapcsolatban: főként szem- és fejfájást, illetve szemük káprázását emlegetik, továbbá azt, hogy a képernyő helytelenül beállított kontraszt-paraméterei következtében romlik a látásuk. A monitorpiacot ismerő szakértők szerint 2001-ben már a forgalomban lévő összes monitor megfelelt az európai sugárzásvédelmi szabványnak (az úgynevezett MPR-2-nek). Ezzel egyidőben pedig egyre több készüléket hoztak forgalomba a szigorúbb (úgynevezett TCO-95) sugárzásvédelmi szabványnak megfelelő paraméterekkel. Még ennél is előbbre mutat az, hogy a nagyobb (17 colos vagy annál nagyobb) felbontású készülékekre már az előzőnél is rigorózusabb (úgynevezett TCO-99-es) szabványt alkalmazzák. Az egyik monitorokat is gyártó - hazánkban is piacvezetőnek számító -számítástechnikai cég tapasztalatai szerint a gazdasági vállalkozások ma sajnos még nem túlságosan érdeklődnek a számítástechnikai megrendeléseik, beszerzéseik előtt aziránt, hogy a választott-javasolt monitorok megfelelnek-e a hatályos európai szabványoknak. A cég munkatársai azonban azt is elismerik, hogy volt már arra is precedens, hogy egyik pályáztatáson igazolást kértek tőlük arra, hogy az szabványos használati időtartamon belül az általuk gyártott és forgalmazott képernyők megfelelnek-e a (jelenlegi, de a közeljövőben tervezett) jogszabályi követelményeknek. A fenti vállalat egyik munkatársa örömmel tudósított arról, hogy a számítógépes munkaállomások kezelői számára nagy könnyebbséget (és megkönnyebbülést) jelent, hogy a korábban általánosan elterjedt és alkalmazott 14 colos monitorokat most már egyre több helyen 15 colosokkal helyettesítik, s ma már elérhető áron beszerezhető az ennél is nagyobb, a 17 colos képernyő.

Érdekes, hogy minisztérium inkriminált rendelete a monitor mellett a billentyűzetre, a munkaasztalra és a gép közvetlen környezetére vonatkozó további olyan előírásokat is tartalmaz, amelyek ugyan meglehetősen általánosnak tekinthetők, azonban bonyolítják a helyzetet, és ezáltal megnehezítik az előírásoknak megfelelő számítógépes munkaállomás kiképzését. Az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet munkatársa szerint a billentyűzet dönthetőségének, a szék támlája magasságának és állíthatóságának vagy dönthetőségének hiánya nem képez bírságolásra okot adó szabálysértést.

Az előzőeknél még érdekesebb, hogy az Egészségügyi Minisztérium rendelete a szoftverek fejlesztői és készítői felé is fogalmaz meg előírásokat:

• Egy szoftvernek minden egyes betűjét a hatályos magyar helyesírásnak megfelelően kell megjelenítenie.

• Szükséges minden szoftver esetében a magyar nyelvű súgó megléte.

• S ami talán a számítógépek használatában felhasználói szintű jártassággal bírók számára is igazán meglepően hangzik: a forgalomba hozni szándékozott felhasználói programoknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy indokolt esetben a számítógép-kezelő ismeret- és tapasztalatszintjéhez adaptálhatóak legyenek alkalmazásuk tekintetében.

A világ egyik legnagyobb nemzetközi szoftverfejlesztő cége magyarországi leányvállalatának a szoftverek hazánkbeli honosításért felelős számítástechnikai szakembere szerint ez utóbbi szabályok révén akár az is megtörténhet, hogy nehézkesebbé válik a számítástechnika hazai terjedése. E ponton elegendő csak azt szem előtt tartani, hogy a világhálóról számtalan olyan program tölthető le ingyenesen, amelyek segíthetik a cégek működését. Eme szoftvereknél egyszerűen lehetetlen a program magyarítását előírni. A fönt említett vezető számítástechnikai cég esetében is csak a legfontosabb produktumaikat fordítják le magyar nyelvre, viszont rengeteg kiegészítő termék esetében a gazdasági racionalitás miatt kimondottan nem kifizetődő a magyarra fordítás, még esetleg annak ellenére is, hogy viszonylag sokan használják azokat. A szervergépek működését vezérlő, segítő termékeik esetén is csak az úgynevezett "kliensoldali" programokat, programrészeket fordítják le. Az egyes programok esetleges magyar nyelvű alkalmazásainak kialakítása tekintetében a piacfelmérés, illetve az eladási adatok döntenek főképpen. Természetesen a nagyobb népszerűségre igényt tartó, tömeges alkalmazásra szánt szoftverek minden esetben megjelennek magyar változatukkal is (sőt arra is volt már példa, hogy egy a program piacra dobása után rögvest megszületett a magyar verzió is).

Nagyjából két-három hónapig tart egy-egy szoftver magyar verziójának elkészítése. Ha a kötelező magyarítás miatt a magyar cégeknek legalább ennyi idővel később kerülnének birtokukba a legkorszerűbb szoftverek, az mindenképpen káros lenne a teljesítőképességük és a piac igényeivel való lépéstartásuk tekintetében. (Egyébként megjegyezhetjük, hogy ma már hazánkban is sok-sok cégnél - bizonyos munkakörökben - követelmény az angol nyelv minimális ismerete, így nem okoz olyan nagy problémát az, ha nincs meg minden szoftver magyar nyelven. Itt sajnos szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy hazánk számítástechnikai szempontból nem jelent oly mértékben számottevő piacot, hogy mindenféle szoftvert érdemes legyen magyarul is megjelentetni.)

<Vissza a címlapra