Erőszakmentes kommunikáció (II.)

Ebben a részben a hatékonyabb, együttműködő kommunikáció négy alaplépését mutatom be részletesebben. Az EMK „folyamatáról”, „nyelvéről” van szó, ám a modell négy elemét ki lehet úgy is fejezni, hogy eközben egy szót sem ejtünk ki a szánkon. A módszer lényege ugyanis a négy alkotórész tudatosításában rejlik és nem az alkalmazott szavakban.

Alapvető fontosságú az EMK szemléletben a megfigyelés és a véleménynyilvánítás szétválasztása. Ha összekeverjük a kettőt, akkor a beszélgetőpartnerünk hajlamos a szavainkból kritikát kihallani és ellenállni annak, amit mondunk. Az EMK dinamikus nyelvezete ellenzi a merev általánosításokat (pl.: "Kiss Béla rossz focista."), és helyettük a konkrét időponthoz és helyhez kapcsolt megfigyeléseket javasolja (pl.:"Kiss Béla az utóbbi 10 meccsen egyetlen gólt sem lőtt.")

Az olyan negatív megjelölés hatása, mint a "lusta" vagy a "hülye", elég nyilvánvaló, ám az olyan pozitív vagy közömbösnek gondolt címkék, mint "szakács" is akadályoznak abban, hogy a másik embert lénye teljességében láthassuk.

Az EMK nem követeli meg, hogy teljesen objektívnek maradva minden esetben tartózkodjunk a véleménynyilvánítástól - azt javasolja csupán, hogy válasszuk el egymástól a megfigyelésünket és a véleményünket.

Értékítélettel keveredő megfigyelés: Túlságosan bőkezű vagy.

Értékítélettől különválasztott megfigyelés: Amikor azt látom, hogy az ebédpénzedet az utolsó fillérig másoknak adod, azt gondolom, hogy túl bőkezű vagy.

Értékítélettel keveredő megfigyelés: Sosem veszed figyelembe a javaslataimat. Értékítélettől különválasztott megfigyelés: Az utóbbi három alkalommal, nem kaptam tőled semmiféle reakciót a javaslataimra.

2. Az érzelmek azonosítása és kifejezése

Ha olyan szókincset fejlesztünk ki, amivel képesek vagyunk pontosan és egyértelműen kifejezni aktuális érzésünket, sokkal könnyebben tudunk egymással kapcsolatba lépni. Bár sok ember tart tőle, hogy érzései kimutatásával sebezhetőségét is jelezze, mégis sokat segíthet a konfliktusok feloldásában ez a fajta őszinteség. Mindeközben fontos különbséget tenni a tényleges érzések, illetve a gondolatok, értékítéletek és értelmezést tükröző szavak között.

Hogy valós szükségleteinket képesek legyünk felismerni és más emberek felé kommunikálni, elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a bennünk felmerülő érzésekkel, illetve, hogy ezeket képesek legyünk megkülönböztetni attól, amit gondolunk magunkról.

pl: "Gyenge gitárosnak érzem magam." - itt azt közöltük valójában, hogy mit gondolunk magunkról. A tényleges érzéseink ez esetben csalódottság, türelmetlenség, frusztráltság a gitárjátékunkkal kapcsolatban.

"Úgy érzem, hogy jelentéktelen embernek tartanak a munkatársaim." Itt a jelentéktelen szó azt mutatja, hogy véleményem szerint miként értékelnek engem a munkatársaim, s nem a tényleges érzéseimet. A valós érzéseket például a következő módokon lehetne kifejezni: "szomorú vagyok", "elkeserít, hogy..."

A "mellőzött", "félreértett" "elárult", "kihasznált", "alábecsült" szavakkal érdemes óvatosan bánni, hiszen ezek nem az érzéseinket tükrözik, hanem azt, hogy miként értelmezzük mások tetteit, szavait.

3. Szükségleteink tudatosítása

Az EMK harmadik alkotóeleme érzésünk gyökerének a beismerése. Tudatosítjuk, hogy a másik ember tettei és szavai kiválthatnak ugyan bennünk ilyen-olyan érzést, ám azok soha nem az okai érzéseinknek. Ennek elfogadásával felelősséget vállalunk érzéseinkért, belátva, hogy azok attól függenek elsősorban, hogy milyen, általunk megválasztott hozzáállással fogadjuk mások szavait és tetteit, valamint attól, hogy adott pillanatban milyen igények és elvárások élnek bennünk. Az érzéseink tulajdonképpen szemléletmódunkat és igényeinket jelzik.

"Te vagy a legönzőbb ember, akivel valaha is találkoztam!" Alapvetően négyféle reagálási lehetőségünk van, ha ehhez hasonló negatív tartalmú üzenetet kapunk.

1. Önmagunkat hibáztatjuk.
   

   "Hát igen, jobban kellett volna figyelnem rád." Ezért a döntésért drágán megfizethetünk önbecsülésünk terén, mert ez a bűntudat, a szégyen és a levertség érzése felé terelhet minket.

2. Másokat hibáztatunk.
   

   Védekezésbe, támadásba is lendülhetünk: "Nincs okod ezt mondani! Én mindig tekintettel vagyok az igényeidre! Valójában te vagy önző, és nem én!"

3. Érzékeljük saját érzéseinket és igényeinket.
   

   "Amikor azt hallom, hogy a legönzőbb embernek tartasz, akivel valaha is találkoztál, akkor az fáj nekem. Szeretnék ugyanis elismerést kapni az erőfeszítésemért, hogy igyekszem a te igényeidet is figyelembe venni."

4. Érzékeljük mások érzéseit és igényét.
   

   "Azért érzed magad megbántottnak, mert azt szeretnéd, ha több figyelmet kapnának a te igényeid?" Ilyen módon a tudatosság fényét beszélgetőpartnerünk érzéseire és szükségleteire irányítjuk, ahogyan azokat éppen kifejezte.

Amikor szükségleteinket közvetett módon, értékítélet, értelmezés formájában fejezzük ki, akkor azt beszélgetőpartnerünk valószínűleg kritizálásnak, támadásnak tekinti majd, ami pedig valószínűleg önvédelemre, ellenállásra sarkallja. Egymás elemezgetése, hibáztatása egyik fél igényeihez sem visz közelebb; érdemes tehát más utat választani.

Minél jobban össze tudjuk kapcsolni az érzéseinket a szükségleteinkkel, annál könnyebb a másiknak együttérzéssel fordulnia felénk.

Az "érzelmi felszabadulás" során teljes felelősséget vállalunk saját érzéseinkért, de nem másokéért, miközben tudatában vagyunk annak, hogy mások kárára nem tudjuk kielégíteni saját szükségleteinket - vallja dr. Rosenberg.

4. Kérések megfogalmazása

"Az EMK negyedik alkotóeleme: érthetően közölni, mit szeretnénk kérni a másiktól azért, hogy egymás életét kölcsönösen gazdagíthassuk. "

Kérésünk megfogalmazásakor tanácsos a homályos, elvont vagy kétértelmű kifejezések használatát kerülni, és pozitív megfogalmazásra törekedni. (Hogyan szeretnénk, hogy valaki kifejezze felénk szeretetét, elismerését, bizalmát, együttérzését stb.)

Minél egyértelműbben tudjuk kifejezni, hogy mit várunk a másiktól, annál valószínűbb, hogy azt meg is kapjuk. Mivel üzenetünk nem mindig szándékaink jut el a másikhoz, érdemes tehát visszajelzést kérve megbizonyosodni arról, hogy mondandónkat úgy értették-e, ahogyan azt mi szerettük volna.

A kérések követelésnek hangzanak, ha a másik úgy hiszi, hogy ellenkezése esetén hibáztatni vagy büntetni fogjuk őt; ha valaki nem önszántából tesz eleget kérésünknek, az a későbbiekben konfliktusokhoz vezethet a felek között.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy az EMK célja nem a másik ember és az ő viselkedésének azon célból történő megváltoztatása, hogy saját törekvésünk megvalósulhasson (nem egy módszer mások manipulálására), hanem olyan - együttérzésen és őszinteségen alapuló - emberi kapcsolat kialakítása, amelyben mindkét fél szükségletei kielégülnek.

<Vissza a címlapra