Kedvezmény a pályakezdő fiataloknak és az idősebb generációnak

Új foglalkoztatáspolitikai intézményt vezetett be a kormány, mely hátrányos helyzetűnek mondott társadalmi csoportok elhelyezkedését kívánja elősegíteni. A foglalkoztatást drágító társadalombiztosítási járulék 50 százaléka igényelhető vissza, amennyiben pályakezdő fiatalt fogad a munkaadó. Akkor, ha a fiatal szakképesítéssel rendelkezik, ennek megfelelő munkakörben kell foglalkoztatni. A fiatalt legalább háromnegyed évig szükséges ezzel a kedvezménnyel alkalmazni és legalább napi négyórás munkaidőben.

Vállalni kell továbbá egy negyedéves kedvezmény nélküli foglalkoztatást is. A kedvezmény legfeljebb 90.000 forint bruttó keresetig érvényesíthető utólag, az APEH-en keresztül. A tb-alapoknál a Munkaerőpiaci Alap egyenlíti ki ezt a bevételkiesést. Ugyanez a kedvezmény jár a gyes, a gyed, gyet és az ápolási díj után ismét elhelyezkedők foglalkoztatásánál. Szintén ez a társadalombiztosítási járulékkedvezmény illeti meg azokat a munkaadókat, akik úgynevezett ösztöndíj keretei között fogadnak felsőfokú végzettségű fiatalokat. A munkaadóknak erre vonatkozó szerződést kell majd kötni a fiatallal, amelyben vállalják, hogy a minimálbérnek megfelelő összeget fizetnek számukra, háromnegyed vagy egy éves időszakra. A munkatapasztalat-szerzést egy kijelölt szakmai felelős irányítja. Az ösztöndíjas időszak végén egy ajánlólevelet is kiállítanak a fiatalnak, amelyben értékelik a munkatapasztalat-szerzést. Egy további társadalmi csoport, az 50 év felettiek alkalmazását segíti elő ugyancsak a társadalombiztosítási járulék kedvezménye. Az 50 év felettiek alkalmazásakor viszont a munkáltató az 50 százaléknál is nagyobb kedvezményt érhet el egyedi elbírálás szerint, ez akár a teljes járulékösszegre is vonatkozhat. Sőt a munkaadói szolidaritási járulékra, illetve az egészségügyi hozzájárulásra is vonatkozhat ez a kedvezmény.
A témával kapcsolatos észrevételeit, meglátásait és gondolatait Tóth Sándor, újságíró a Consultation Magazin részére.

Várhatóan sokan örülnek, és rövid időn belül munkalehetőséget remélnek a munkapiacon hátrányos helyzetűnek nevezett fiatal pályakezdők, illetve az ötven év feletti munkavállalók közül a foglalkoztatásukat járulékkedvezménnyel támogató intézkedésektől. A munkaerő-piac alakulását ezen intézkedések nem nagyon befolyásolják - mondják ugyanakkor a szkeptikusok. A megoldás, mint legtöbb esetben, most is valahol a kettő között van. Napjainkban a munkaerő-piacon túlkínálat alakult ki, így a cégek kedvükre válogathatnak az alkalmas jelöltek közül. Ennek "köszönhetően" a tapasztalatlanság, a gyakorlat hiánya miatt a fiataloknak, a nem korszerű tudásra, a nehéz alkalmazkodóképességre hivatkozva pedig az idősebbeknek nehezebb az (újra)elhelyezkedése. Vajon ezen kedvezmények hozzájárulnak-e majd ahhoz, hogy ne diszkriminatív alapon utasítsák el a munkaadók a jelentkezőket?

Az idősebb munkavállalók gyakorlati tapasztalatára, lojalitására a legtöbb szervezetnek szüksége van. Ennek ellenpontjaként a munkaerő piacon mégis számos cég az elvárt iskolai végzettség, a tanulási hajlandóság, a rugalmas alkalmazkodás vélt vagy valós hiánya miatt nem szívesen alkalmaz 40-50 éves kor felett dolgozókat. Problémát okozhat az is, hogy az idősebbek nem partnerek -hisz sokszor azt sem tudják, miről van szó- a "minimálbére felvesszük, és a többit valahogy megoldjuk" típusú munkáltatói (vállalkozói) hozzáálláshoz. Többségük az évtizedek során megszokta, hogy a járulékokat tisztességesen befizetik utánuk, illetve a minél magasabb bruttó fizetés igénye a nyugdíjhoz közeledve egyre fontosabb számukra. Ezen érvekre hivatkozva a cégek létszámleépítés esetén is előszeretettel válnak meg elsőként az idősebb, elsősorban aluliskolázott dolgozóiktól. Számukra jelenthet némi reményt az új kormányzati kezdeményezés. A cégek többsége ettől függetlenül a kiválasztáskor a gazdaságossági szempontok előtt továbbra is a szaktudást, a betaníthatóságot, az alkalmazhatóságot kezeli kiemelten, és e feltételek inkább az aktív, fiatal, de már tapasztalattal rendelkező dolgozók irányába terelik a döntést az idősebbekkel szemben. Az ötven év felettiek közül főleg a hölgyeket talán más intézkedések jobban felcsigáznák. Jó-jó, élethosszig tartó tanulás, de pont most kezdjem el? Mi a biztosíték arra, hogy majd utána kapok munkát? Lenne nekem otthon a ház körül is rengeteg tennivalóm, meg aztán ott vannak az unokák (dédunokák) is. Nem lehetne, hogy 4 órát dolgozom, és valahogy az otthoni munkát is elismerik - tehetik fel sokan ezeket a kérdéseket magukban. Egy ilyen intézkedés -a minden megnyilatkozásban kiemelt figyelmet érdemlőnek említett- családra fordítható idő növekedése mellett a személyes elégettséget is fokozná. Ugyanakkor elkerülhető lenne az elbocsátás, sőt többen is lehetőséget kaphatnának az álláspiacon, például a fiatalok közül, és az idősebbek még be is taníthatnák őket. A támogatások előnyeit így többen élvezhetnék.

A munkához jutó fiatalok többsége bizonyosan maximálisan elégedett lesz, és várja az intézkedések pozitív hatását. Egyes szakmák esetében - akár a szakmunkások, akár a diplomások- kiemelkedően sok állásajánlat közül válogathatnak a pályakezdő fiatalok, de a cégek inkább a néhány éves munkatapasztalattal rendelkező munkavállalókat keresik. Diplomások esetén például leginkább mérnököket, közgazdászokat, pénzügyeseket. A helyzetet viszont jól jellemzi és a képet árnyalja, hogy a munkaügyi központokban rekordszámú pályakezdő, köztük növekvő számú friss diplomás regisztráltatta magát munkanélküliként. Ez aggodalomra ad okot, mert a fent nem említett pályakezdő diplomásból túlkínálat, jobban mondva a cégek részéről kereslethiány mutatkozik. Ez csak részben magyarázható a gazdasági növekedés lassulásával: a munkalehetőségek napjainkban már nem bővülnek olyan dinamikusan, mint néhány éve, ugyanakkor az egyetemekről, főiskolákról egyre több diplomás pályakezdő kerül ki. Az állapot talán átmeneti, de egy biztos: a friss diplomásoknak még komolyabban kell venni az álláskeresést, mint eddig. Látogatniuk kell az állásbörzéket, minden lehetőségen keresztül ismerkedniük kell a cégekkel, és szorgosan tölteni, küldeni az adatlapokat, illetve a jól szerkesztett önéletrajzokat. Mindemellett persze ismereteiket piacképessé kell formálni: munka-, illetve szakmai tapasztalatra kell szert tenniük, és elengedhetetlen számukra az idegen nyelv(ek) ismerete, ráadásul fel kell készülniük az élethosszig tartó tanulásra.

A jelenlegi hazai folyamatok ismeretében a diplomás túltermelés relatív fogalom. Az nem baj, ha egy országban sok a kiművelt emberfő. A problémát a cégek keresletének változása, egyoldalúsága mellett emberi tényezők is okozzák. Napjainkban a technológiai folyamatok bonyolultsága, a feladatok komplexitása egyre több munkakör esetén megkívánja a diploma meglétét, ugyanakkor a diplomát kézhez kapók nem minden esetben ilyen ajánlatokra, karrier-lehetőségre gondoltak. Másrészt a diploma megléte sok esetben azt az információt hordozza a munkaadók számára, hogy az egyénben megvannak a tanulásra való képességek, azaz a diploma fejleszthető, oktatható munkavállalót takar. Attól viszont például egy bölcsész végzettségű nem lesz boldogabb, motiváltabb, hogy call centerben vagy akár telemarketing területen dolgozhat.

E két ellentétes jelenség jelzi, hogy a tömegképzés következtében a felsőoktatás kibocsátása nincs igazán összhangban a munkaerő-piaci kereslettel. A felsőoktatási intézmények viszont maximálisan elégedettek (jelenleg), hiszen az államtól fejkvótaként megkapják a képzési költséget, így működésük biztosított. Némiképp az állam is elégedett lehet, mert a fiatalok munkába állásának időpontját -a felsőoktatás közbeiktatásával- el tudják tolni néhány évvel. Az talán már nem nevezhető költség-hatékonynak, hogy a több év finanszírozott tanulás után a munkaügyi központok ellátó rendszere is költ arra, hogy a munkanélküli fiatalokat versenyképessé tegye, át illetve tovább képezze őket. Nem utolsó sorban az sem egy felemelő érzés, ha valaki munkanélküliként kezdi meg pályafutását, a munka világával való ismerkedést. Tanult, sikeres fiatal emberekre szükség van, de a feltételeket a piac (is) diktálja.

A munkaerő-piacon maguk az érintett csoportok is küzdenek egymással. Az idősebb korosztály esélyeit a fiatalok erősen rontják, hisz a cégek az üzletpolitikájuknak és némiképpen a divatnak köszönhetően a korszerű tudással, de már tapasztalattal rendelkező fiatalokat részesítik előnyben. Ez a szemlélet ugyanakkor a pályakezdők helyzetét is nehezíti. Mind az államnak -ha már ennyi pénzt fektet egy-egy képzésbe, diplomába-, mind az oktatási intézményeknek -ha már ennyi pénzt kapnak egy-egy hallgató képzéséért-, aktívabban kellene támogatniuk a pályakezdők -legyen az diplomás vagy akár "csak" szakképzett- elhelyezkedését.

A negatív tendenciák ellen a kormányzati próbálkozások mellett sorsuk jobbra fordítása érdekében maguk a munkavállalók is sokat tehetnének. A 40-es, 50-es korosztály tagjainak jelentős százaléka megszokta a gondoskodást, a fiatalok többsége pedig az odafigyelés hiánya miatt nem kapja meg azt a plusz képességet, mely a munkaerő-piacon történő sikeres eligazodást tenné lehetővé számukra. Az idősebb korosztály esetén megoldás jelenthet, hogy akár a munkáltató, akár maga az egyén rászánja azt a néhány napot, pár ezer forintot, és részt vesz olyan tréningen, melyen elsajátíthatja az önmenedzselés képességét, az álláskeresés folyamatát, az önéletrajz írás fortélyait, megismerheti a segítő szervezeteket, a lehetőségeket. A fiatalok a felkészítést megkaphatnák akár a szakiskolában, akár a középiskolában, de a felsőoktatásban mindenképp. A tematikába beleférne a munkaerő-piaci ismeretek tantárgy, de egy-egy intenzív kurzus is elegendő lenne. Talán a fiatalokban a jövő potenciális ügyfeleit látva a személyzeti, munkapiaci tanácsadók a tréningeket térítésmentesen is megtartanák. Ez az együttműködés kölcsönösen hasznot hozna mindenkinek, épp csak egy kis szervezést, utánajárást, odafigyelést igényelne.

A leírtak alapján mind az oktatási rendszer (mind a szakképzés, mind a felsőoktatás struktúrában és földrajzilag egyaránt) átalakítása, mind a munkába állás támogatásának rendszere átfogó átalakítás előtt áll. Az élethosszig tartó tanulás elvének megfelelően, a piac által elvárt tudás és nyelvismeret megszerzése érdekében az idősebbek továbbképzését, (újabb) tanulmányait is ösztönözni szükséges. A fiataloknak tanácsadásra, iránymutatásra van szükségük, és ezt kiegészítve a felsőoktatási intézményeknek a meglévő cég-kapcsolataikat is érdemes felhasználniuk. Fontos, hogy a friss diplomások ne a további tanulásban lássák a megoldást, hanem a hallgatók már az egyetemi évek alatt értékelhető szakmai tapasztalatot szerezhessenek. A magyar oktatás színvonalának, értékeinek megőrzése közös érdek, sőt anyagi és presztízskérdés mindenki számára. A foglalkoztatás terén az állam részéről a járulékterhek könnyítésével történő ösztönzés célravezető is lehet, de mindenképp jelzés értékű.

<Vissza a címlapra