Hatékony stressz-kezelés

A legtöbb magyarországi vállalat még nem látta be, hogy a hatékonyság növelése érdekében megéri egészségessé tenni a munkahelyet. Ezért egyre több munkavállaló küzd stresszbetegségekkel, és a kiégés is növekvő probléma. A legtöbbet azonban saját magunk tehetjük a civilizációs és munkahelyi betegségek elkerülése érdekében.

A munkahelyi eredetű betegségek kialakulásáért többnyire a jelentős munkateher és a magas elvárások miatt kialakuló folyamatos stressz és a mozgásszegény életmód okolható. Az egészségügyi felmérések szerint a munkavállalók körében vezető diagnózis csoportok a különféle szem-, táplálkozás és anyagcsere betegségek, továbbá a keringési rendszer betegségei. Élenjáró betegségnek számítanak a rövidlátás, az elhízás, valamint a magas vérnyomás. Egy egészséges munkahelyen magasabb a termelékenység, nagyobb szintű a munkaerő-kínálat, ezért képzettebbek a dolgozók, és magasabb a munkakultúra szintje is. Hazánkban egyre több cég ismeri fel, hogy a munkatársak egészségproblémái miatt kieső munkaórák száma jelentősen befolyásolja az üzleti eredményeket. A munkavállalók számára kialakított vállalati juttatási csomagok ezért szerencsére egyre gyakrabban tartalmaznak olyan, egészségügyi intézményeknél igénybe vehető szolgáltatásokat, amelyek kiszűrik a betegségeket, illetve segítséget nyújtanak egy egészségesebb életmód kialakításához.

A magyarországi munkavállalók egészségének folyamatos romlásában szerepet játszik a megváltozott gazdasági szerkezet is, így például a külföldi tőke megjelenése, a megnövekedett magántulajdon és a foglalkoztatottság csökkenése. Újfajta foglalkozási betegségek jelentek meg, melyek egy része ergonómiai (mozgásszervi), más része pszichés eredetű. A multinacionális vállalatok a korábbihoz képest egészen más munkakultúrát hoztak be az országba. A gépsorok mellett, ügyfélszolgálatokban, call center-ekben dolgozók többsége úgy érezheti magát, mint aki csak egy fogaskerék a gépezetben: többségük az alacsony jövedelmek mellett monotóniával és kiszolgáltatottsággal kénytelen szembenézni. A rendszerváltás után alakult ki újra hazánkban az a vállalkozói réteg is, akik közül jónéhány a sok munka miatt személyesen is szembesültek már stresszbetegségekkel. Főleg a kényszervállalkozók, akik között rengeteg a hajszolt, frusztrált egyén, és sokan kudarcélményekkel, bizonytalansággal élnek együtt. A kis- és középvállalatok alkalmazottai is folyamatos bizonytalanságban élnek, és nem ritka náluk a túlórázás sem. Az alkalmazottak az állami és a magánszférában egyaránt a folyamatossá váló leépítések miatt kiszolgáltatottak, így szinte állandóan stresszes állapotban vannak. Túlterheltek lesznek, és a szervezetlenség miatt sokszor a teljesítményük, szakmai színvonaluk is csökken. Ezen változások némelyikéhez hozzá kell szokni, többségét el kell fogadni, fel kell rá készülni, de a jelenlegi korosztályok ezeket a folyamatokat még túlreagálják, nincs rá "túlélési technikájuk".
Nagyon kevés figyelem jut a kiégés (burn out) jelenségére is, amely leginkább a segítő szakemberekre jellemző: orvosokra, ápolókra, szociális munkásokra, tanárokra, rendőrökre és ide sorolhatóak az informatikusok, ügyfélszolgálatosok és tanácsadók is. Ezek az egyének testileg-szellemileg kimerültek, mely állapot többletalvással sem szüntethető meg. Állandó bizonyítási kényszerben élnek, ami miatt saját szükségleteiket sokszor háttérbe szorítják. Egyre érzékenyebbek lesznek, belső ürességet éreznek, amely elvezethet a depresszióhoz, de a végső kiszállási vágy sem ritka náluk. A munkavállalók jelentős része észre sem veszi, hogy ebben a betegségben szenved!

Az egészség, mint érték felismerése mindenkinek érdeke: a munkáltatóé, a munkavállalóé és a társadalomé, családé egyaránt. Vagyis tenni kell az ellen, hogy egyre több ember válik munkaképtelenné a szükségesnél több stressz, illetve a depressziós állapot miatt. A legtöbbet azonban mi magunk tehetünk az egészségünk megőrzéséért, legyünk akár vezetők, akár beosztottak.

Talán alapvető fontosságú, hogy a végzettségünknek, elvárásainknak, motivációinknak megfelelő munkahelyen dolgozzunk. Merjünk váltani, ha úgy érezzük, a jelenlegi munkahelyünk, tevékenységünk nem elégíti ki vágyainkat. Az elégedetlen dolgozó a munkáltatónak sem jó. A nem megfelelő kompetenciákkal rendelkező munkavállaló (jelentsen ez akár többletet, vagy akár hiányosságot) hátráltatja a munkavégzést, a lojalitás hiánya pedig rombolja a csapatszellemet. Ilyen helyzetben mind a munkáltató, mind a munkavállaló érdeke az, hogy megoldást találjanak a helyzetre. Sok esetben a "feloldást" az új munkaerő, illetve az új munkahely jelenti. A munkahely-változtatásnak tehát van nagyon sok előnye. Talán nem is kell(ene) annyira félni tőle. El kell fogadni, hogy az indokolt felmondás, az új állás keresése a munkavégzésünk része. Könnyű ezt leírni, de a valóság mégis más. A jelenlegi magyar álláspiaci helyzetben megfontolandó a kapkodás, de az sem megoldás, hogy tönkre menjünk a munkahelyünkön!

Szintén egyszerű leírni, és tudatos magatartással el is érhető az, hogy ne idegeskedjünk mindenen. Az idegeskedés, a folyamatos feszültség amúgy sem visz közelebb a megoldáshoz! Ne rohanjunk, ne akarjunk mindent azonnal, és főleg mindenki helyet megoldani, lebonyolítani. A vezetők részéről ehhez hozzátartozik a feladatok delegálásának elsajátítása és legfőképp alkalmazása. Egy vezetőnek a legfontosabb eszköze az irányítás, és ezzel a jogával élnie is kell! A felelősségvállalás része a munkavégzésnek, de ez azt is jelenti, hogy a beosztott figyelmét is felhívom az elvárásokra, betartandó szabályokra. Természetesen a visszajelzés, a dícséret, a kritika is része az együttműködésnek. Ezzel a vezető kifejezi érzéseit, és az alkalmazottnak is jól esnek az elismerő szavak, de a konstruktív kritika a munkafolyamatokat előbbre viszi. A visszajelzés kérése és adása, a rendszeres és szervezett keretek között lebonyolított "feedback" is felszínre hozhatja a problémákat, elsimíthatja a konfliktusokat, csökkentheti a frusztrációt ("Vajon jó, hasznos amit és ahogy csinálok?"). A csapatmunka mindig is eredményesebb, mint a magányos szélmalomharc. A közös célok, a motiváló kihívások, az együttes erővel teljesíthető elvárások, értelmes feladatok, az átbeszélt végrehajtás mind-mind segítik az egyént az eligazodásban, így a feszültség csökkentésében. Fontos eszköz a saját egészségünk megőrzése érdekében, hogy merjünk nemet mondani, illetve ne fojtsuk el érzéseinket! Őszintén mondjuk el meglátásunkat, véleményünket. Ez persze nem a rosszindulatú pletykálást, céltalan sértegetést, hanem a higgadt és tárgyilagos közlést jelenti ("Én úgy gondolom, hogy …", "Szeretném, ha tudná/tudnád, hogy …", "Számomra akkor elfogadható a dolog, ha ….").

Nagyon hasznos, ha időnket beosztjuk. Elég csak arra odafigyelni, hogy hogyan ütemezzük a tárgyalásainkat, értekezleteinket. Hagyjunk mindig olyan napokat, amikor semmilyen személyes megjelenéssel együtt járó kötelezettségünk sincs, így nyugodtan koncentrálhatunk a megoldandó feladatokra. Épp ne két megbeszélés között, rohanva írjuk meg beszámolónkat, és találjuk ki a megoldásokat. Ha szükségét érezzük és kivitelezhető, néhány órára iktassuk ki az életünkből a benyitó munkatársakat, vagy akár a folyamatosan csörgő mobiltelefont, illetve a számítógépünk monitorán percenként villogó "Önnek új elektronikus levele érkezett" üzenetet is. A napi teendőinket, feladatainkat is írjuk össze, és a végrehajtás sorrendjét súlyozzuk, csoportosítsuk. Szintén hasznos, és egy kis odafigyeléssel be is tartható, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk. Téves felfogás, ha azt hisszük, a párhuzamos figyelemmel hatékonyabbak leszünk, épp ellenkezőleg! Otthoni példával élve először: vacsora közben ne tévézzünk, és ne olvassunk újságot. Irodai példát említve például ne telefonálás közben válaszoljunk az emailjeinkre, illetve írjuk meg a sürgős jelentésünket.

És ami a legfontosabb: tudatosan hagyjunk időt magunknak a pihenésre, ami valós, aktív kikapcsolódást jelentsen. Szabadidőnkben is foglaljuk el magunkat, legyen hobbink, olvassunk sokat, járjunk színházba, kiránduljunk, vagy csak andalogjunk lakhelyünk utcáin, parkjaiban! Tudatosan iktassunk be olyan teendőket a mindennapjainkba, mely mozgással jár együtt. Például autónkkal ne közvetlenül a lakásunk előtt parkoljunk, vagy a tömegközlekedési eszközről egy megállóval előbb szálljunk le, de a lift használatának a kiküszöbölése is elegendő lehet. Kardiológusok szerint testünk motorját, a szívünket hetente legalább háromszor meg kell pörgetni egy kicsit annak érdekében, hogy sokáig el tudja látni feladatát. Jobb, ha mi pezsdítjük a vérkeringésünket, mint a magas vérnyomás (ami amúgy a szervezetünk nevében jelzi a felhalmozott feszültséget, és kordában tarható)! Erre a célra nagyon jók a különböző sportok, és lehet olyat is választani, mely nem feltétlenül terheli meg a pénztárcánkat. Fussunk, kerékpározzunk, ússzunk, vagy épp focizzunk a munkatársakkal, barátokkal. Igazi megnyugvást, lelassulást különböző relaxációs technikákkal érhetünk el. Egyéntől függő, hogy a célhoz a jóga, az autogén tréning, egy masszázs, vagy épp zenehallgatás, esetleg egy hosszabb beszélgetés vezet el minket. És ha már beszélgetés: nevezhetjük coach-nak vagy terapeutának (pszichológus), szükség esetén a felkészült segítő szakember igénybe vétele hasznos és semmiképp nem szégyellendő dolog! Ennek költségével természetesen számolni kell, de a "befektetés" gyümölcse, a rendezett gondolkodás, a mentális állapotunk karbantartása hatékonyabbá teszi tevékenységünket, megóvja kapcsolatainkat és megőrzi testünk és lelkünk egészségét!

Természetesen az elfogyasztott ételek, italok mennyisége, milyensége és időbelisége is nagymértékben befolyásolja a szervezetünk működését, terhelhetőségét, az életünk minőségét! És végül: legyünk tisztában a teljesítményfokozók (melyek alapvetően drogoknak tekinthetőek), illetve a feszültségoldóként tévesen alkalmazott cigarettázás, alkohol fogyasztás káros és súlyos egészségromboló következményeivel is! Sajnos rövidtávon egyszerűbbnek tűnik bevenni egy gyógyszert, pótszerhez, pótcselekvéshez nyúlni, mint életmódunkon, életvitelünkön, gondolkodásunkon változtatni, pedig hosszútávon csak az odafigyelés, a tudatosság, az egészséges életmód a kifizetődő, a járható út.


A cikk szerzője: Tóth Sándor

<Vissza a címlapra