Miért nehéz sikeres férfinak lenni?

Ha ma valaki igazán sikeres, jó vezető akar lenni, sajnos hajlandónak kell mutatkoznia arra, hogy elnyomja az érzelmeit, és, hogy a világ elismeréséért és a sikerért folytatott küzdelmet a családi kötelék elé helyezze. A versenyorientált helyzetekben, nincs helye a sérülékenységnek, gyengeségnek, a versenyben vagy nyer, vagy veszít valaki, így elfogathatatlan az „ellenség” iránt érzett empátia, részvét. A patriarchális világkép erősíti a felsőbb hatalomnak való engedelmesség értékét, és a hatalom megtartása az elsődleges cél, bármi áron, amely azonban erőszakos helyzetekhez vezethet. A patriarchátus világkép egyenlőséget tesz a gyengeség, tehetetlenség és a saját sebezhetőségünkről kialakított felfogásunk közé. Mindezek hatására, érthető, hogy a férfiak nehezen beszélnek érzéseikről.

Mielőtt közelebbről megnéznék e téma pszichés vetületét, pár szóban Carl Gustav Jung nevéhez fűződő jungi analitikus irányzat személyiség koncepcióját szeretném ismertetni, a szerepelmélet, a személyiség irányultsága és a tudat funkcióinak bemutatásával.
A szerepelméletből jelen téma aspektsából amit kiemelnék, az a persona, a társas alkalmazkodás maszkja az arc, amit a külvilág felé mutatunk a kívánatos szerepekkel. Persona szerep pl. a férfiak esetében az ’Apa szerep’, ’Fiú szerep’ , ’Főnök szerep’,’Férj szerep’, stb. A persona alakulására mind a szocializáció, mind a bennünk lévő archetípusok (tudattalanban rejlő tartalmak) befolyással vannak. A persona azonban sokszor torzul, ilyen torzulás pl.: ha a személy egyes szerepei túl merevek, túl gyengék, ha túl nagy az eltérés a kívánt és a reális szerep között, ha túlzottan azonosul az én valamelyik szerepével, ha képmutató, vagy ha nem képes az életkorához, társadalmi szerepéhez illeszkedni. A perszóna poláris ellentéte az árnyék személyiség , mindaz, ami nem akarunk lenni, amit elfojtunk. Jung mélylélektanában a persona és az árnyék személyiségtényezői mellett, igen hangsúlyos a személyiség két fő irányultsága is az introverzió és extroverzió is, amely a külső avagy belső világ felé való érdeklődés. Az introvertált személyre jellemző, hogy a személyisége a belső, szubjektív ideák alapján alakul ki, és önállóságra törekszik. Az extrovertált személyiség az objektív világ, a tárgyak és emberek hatása alatt áll, szüksége van másokra. Bár mindkét típus jelen van minden emberben, az egyik típus dominál a személyiségben.
Ezek mentén a tudatos én által irányított négy fő funkció jelenik meg, amelyek a környezethez való alkalmazkodást segítik, két-két ellentét párban, a: gondolkodás - érzés, intuíció - érzékelés.
A mai emberre jellemző a gondolkodás funkciója, racionális, logikus és okos. Segédfunkciói az érzékelés és az intuíció. Ezek képesek kompenzálni a gondolkodás egyoldalúságát. Akinek a tudat működését meghatározó funkciója a gondolkodás, annak a tudattalanját az érző funkció határozza meg. Azaz, ha túlzottan dominál a gondolkodó funkció, az érző a tudattalanon keresztül fog munkálni. És ugyanígy, akinek az intuíció a tudati fő funkciója, a tudattalanja érzékelő lesz. A személyiség fejlődése magával hozhatja a tudattalan funkciók kiteljesedését. A pszichikum önszabályozó rendszer, azaz az ellentétek egyensúlyára épül, ezért fontos, hogy az egyensúlyt az adja, ha az ellentétek kiegészítik egymást. A tudattalan és a tudatos egyformán fontos, így a működésüket meghatározó funkciók is. A tudat tulajdonképpen hasonló, mint egy fénycsóva, amely által csak azt látjuk, amire odavilágítunk. Nagyon fontos, hogy a tudattalan tartalmak is beintegrálódhassanak a tudatba, mert ezáltal láthatjuk teljes önmagunkat, illetve a minket körülevő valóságot. Ezért különösen fontos a mások tükrében való önvizsgálat, hiszen a saját tudatunk fénycsóvája sokkal kevesebbet enged láttatni, mint ha mások szemével is megnézzük önmagunkat. Természetesen örökletesen adott, hogy melyik irányultság és funkció erős bennünk, ugyanakkor tőlünk függ, hogy melyiket, mennyire műveljük ki.
Visszatérve a sikerorientált férfiak személyiség alakulására, elmondható, hogy a szocializáció igen korán megkezdődik, a gyermekeket már születésük pillanatától a nemek szerint eltérő módon, eltérő elvárások mentén nevelik a szülők. A kisfiúktól más viselkedésmintákat, más érzelmi reakciókat címkéz helyesnek a környezet, mint a kislányoktól. De ez nem csak a tudatos nevelésben, hanem az önkéntelen, tudattalan reakciókban is megnyilvánul, másképp reagálnak a felnőttek az eltérő nemű gyermekekre. A fiú gyermekek igen korán megtanulják elfojtani érzelmeiket, hiszen már 3-4 éves korban a szülők és a környezet jutalmazza a hősies magatartásformát- ami annyit tesz, hogy a kisfiú nem mutathatja, nem élheti ki a fájdalmait, ellenkező esetben büntetés jár. Ugyanígy a túl érzelmesnek címkézett fiúgyermek is "büntetésnek" van kitéve az ösztönös viselkedésért, ezért hamar megtanulja elfedni érzelmeit, amellyel egy életre szóló viselkedésminta alapjait sajátítja el. Sok felnőtt férfi akarva sem képes beszélni az érzelmeiről, hosszú idő, míg leperegnek az évek alatt felépített védőbástyák. A férfiak sokkal hamarabb beszélnek racionálisan megfogható, feladatorientált helyzetekről, megoldásokról, mint a bennük lakozó feszültségekről, fájdalmakról avagy szorongásokról. A másik nem hajlamos félreértelmezni a férfiak ’racionális’ megnyilvánulásait, és könnyen megcímkézik a férfiakat empátiátlansággal, mi több, a férfiak ezt hajlamosak elfogadni. A valóság pedig csak arról szól, hogy nem engedik meg maguknak, hogy azt érezzék, amit a nők, a megbántottságot, sebezhetőséget, hiszen az státuszukban fenyegeti őket. Sok esetben ez nem tudatosul, a reakcióktól és a bennük mélyen elnyomott érzelmektől ugyanakkor bizonytalanságot, szenvedést élnek meg. A belső bizonytalanság, elfojtott érzelmek által keltett érzéseket úgy próbálják jelentékteleníteni, hogy nem beszélnek róla, és elterelik a figyelmüket, hogy ne is kelljen azokra az érzésekre gondolniuk. Azokat az érzéseket engedik be, amelyek cselekvésre sarkallják őket (pl. a szerelem), vagy amivel valamely konkrét eredményt érhetnek el. Azokkal az érzelmekkel, amik sebezhetővé, tehetetlenné teszik őket, jóval óvatosabban bánnak. A sikerorientált világban a férfiak hamar megtanulják, hogy az áldozat iránti könyörületesség veszélyezteti saját pozíciójukat. Ez a világkép azonban az érzéketlen ember kitermelője, ahol a teljesítmény mindenek felett áll. Ehhez szükséges, hogy kifejlesszenek egy olyan personát, amely a patriarchiális értékek szerint jutalmazott. Ez azért is fontos, mert az én teherbíró képessége, ún. integratív ereje meghatározó abban, hogy mekkora feszültséget bír el a személy. Olykor a teljesítménykényszer miatti rohanás azért szükséges, hogy ne kelljen szembenézni a psziché mélyébe elfojtott érzelmek és fájdalmak miatti feszültségekkel. A funkciókra visszatérve, ha valamelyik irányultság vagy funkció túlzottan dominál a személyiségben, úgy az ellentétpárja elnyomva marad. Ugyanakkor a személyiség teljes kibontakozásához mindegyik funkció és irányultság fejlesztése szükséges, így a tudattalan folyamatosan jelzéseket küld szimbolikus formában a fejődés irányába. Sokszor ezek a jelzések észrevétlenek maradnak, így egyre erősebb jelekkel próbálja szembesíteni az embert a nem megfelelő irányultságra vagy funkcióra. És sajnos a szeretet hatalomra való lecserélésének, és az ezzel elérhető status quo látszólagos legyőzhetetlenségének, nagy ára van a pszichikus és ezzel kihatásban a testi működések tükrében. Aki érzéketlen, előbb utóbb szociálisan kirekesztetté válik, a szeretetkapcsolatai tönkremennek, és egyszerre már csak a tükör marad valódi társául. Ugyanakkor minden ember társas lény, a pszichés jólét szempontjából, identitásunk fenntartásához alapvető a mások általi elismerés, elfogadás és a szeretet kapcsolat. Az apró jelek- a szeretet kapcsolatok romlása, az emberek "érthetetlen " reakciói" vagy sok esetben a kísérő testi tünetek (szorongás, vegetatív reakciók, idegesség, szívproblémák, baleseti hajlam, stb), mind-mind jelzés értékűek. Ha nem vesszük figyelembe ezeket a jeleket, egyre nagyobbak formájában üzen a tudattalan, így olykor drasztikus a megállítás, pl. egy infarktus, vagy a totális egyedül maradás - pszichikus értelemben vett magány. De elképzelhető a tudattalan olyan megoldása is, amikor hirtelen "személyiségváltozás" következik be, és a pl. szélsőségesen racionális férfi egyik napról a másikra szélsőségesen érzelem vezéreltté válik, mindannak az ellenkezőjét téve, amit korábban magáénak vallott. Ez a tudattalan kompenzációja, az elnyomott funkciók felszínre hozatalával. Ez szintén megterhelő mind a személynek aki átéli, mind a környezetének, akiket sok esetben hibáztat, kirekeszt, ignorál.
A tudattalan figyelmeztet, hogy extroverzió helyett lassítani, befelé figyelni kell, érdemes napról napra " tükörbe nézni"- legyen az önvizsgálat, vagy mások tükrének befogadása. Önismerettel, introverzióval esélyt kap arra az ember, hogy egyensúlyt teremtsen és ezzel önmagához közelítsen, apró, kontrollált lépésekben, kiküszöbölve a tudattalan szélsőségesnek megélt megoldási formáit.

Minarik Annamária,
Ügyvezető igazgató / pszichológus
Pszicho-Sapiens Management Consulting

<Vissza a címlapra