Felsőoktatási rangsor 2008

Melyik felsőoktatási intézmény biztosít piacképes diplomát, mely egyetem végzőseit részesítik előnyben a munkaadók? Érdekes módon e válaszok nem minden szak esetén esnek egybe a bemeneti oldalnál, azaz a felvételinél mérhető túljelentkezési adatokkal. Szerencsére, a felvételizők egyre tudatosabbak, így megnő a szerepük a különböző rangsoroknak a felsőoktatásban is.

A statisztikák illetve a különböző szempontok szerint összeállított rangsorok arra mindenképpen jók, hogy a benne szereplők találjanak magukra nézve előnyös mérőszámokat, összehasonlító elemzéseket, így ezek eredményeivel a legtöbb érintett büszkélkedhet. Most már a hazai felsőoktatási intézmények is mazsolázhatnak kedvükre! A Heti Válasz Navigátor melléklete 2008-ban immár negyedik alkalommal adja közre a "Felsőoktatási rangsort". A magyar egyetemek és főiskolák e kiadványban összeállított rangsora nemcsak a jelentkezési adatokat, a jelentkezők preferenciáit, az oktatás színvonalát jól jellemző statisztikák alapján értékel, hanem a sikeres külföldi rangsorokhoz hasonlóan kiemelt szerepet kap az egyes intézmények munkaerő-piaci megítélése is, amit a foglalkoztatók és fejvadászok véleménye reprezentál. A kiadványban található adatsorokat felhasználva, a teljesség igénye nélkül próbáljuk bemutatni, hogy az egyes szakterületeken mely magyar felsőoktatási intézmények biztosítanak piacképes, azaz elhelyezkedést biztosító végzettséget.

A munkaerőpiac, a foglalkoztatók az elmúlt években már bátran megnevezik azon képzőintézményeket, melyek friss diplomásait előnyben részesítik. A diploma milyensége mellett ugyanakkor a személyiséget is vizsgálják, és több szempont alapján választják ki a számukra alkalmas leendő munkatársat. Összefoglalón ezt napjainkban úgy említik, hogy a pályakezdő fiatal diplomás munkatárs beleillik-e a szervezeti kultúrába. Az elhelyezkedés, az álom munkahely megtalálása ezért egy soktényezős folyamat. Így egy objektív és minden szempontból reprezentatív rangsor elkészítése lehetetlen (ezt a rangsor szerkesztői is kinyilvánították). A diplomák illetve a kibocsátó intézmények megítélését bonyolítja a pályaelhagyók aránya is. Nem mindegy ugyanis, hogy valaki szakirányban helyezkedik el, avagy a diploma milyenségétől függetlenül talál magának állást. Egyes munkaadói vélemények szerint a diploma megszerzése egyfajta intelligencia-szintet, leginkább a tanulásra, a továbbfejlődésre való képességet jelenti. Emiatt a diplomások, intézménytől függetlenül egyértelműen előnyben vannak a "csak" érettségivel rendelkezőkkel szemben. Ilyen alapon például számos call centerben előszeretettel alkalmazzák a bölcsész illetve humán szakirányon végzősöket, kiszorítva ezzel például e területekről a diplomával nem rendelkezőket. Joggal adódik a kérdés, hogy akkor ez most a képzőintézménynek siker és büszkeség, vagy épp ellenkezőleg, e tény azt bizonyítja, hogy a szakma nem értékeli az adott egyetem vagy főiskola diplomáját, avagy épp túltermelés jelei tapasztalhatóak néhány szakirány esetén? De lehet, hogy ez csak az élet rendje? Vajon egy képzőhelyet jól jellemez a túljelentkezés mérőszáma, vagy ez csak a hírnévnek és/vagy a jó marketingnek köszönhető, avagy épp azt példázza, hogy felkapott, divatszakmával állunk szemben? (A legnagyobb túljelentkezési számokat évek óta a média illetve a művészeti szakok produkálják, ahol eleve kisebbek a jelentkezési keretszámok, és a piaci kereslet véges.) Az országos hírű nagy állásbörzéken megjelenő cégek általában informatikusokat, mérnököket (akik iránt világméretű és kiemelkedő a kereslet), illetve pénzügyeseket, közgazdászokat keresnek jelentős létszámban, és e területeken diplomát kibocsátó intézményeket preferálják a munkáltatók és fejvadászok. Akkor ez azt jelenti, hogy a többi szakon végzősökre nincs is szüksége a nemzetgazdaságnak? A példák nyilván sarkosak, de jól mutatják a helyzet bonyolultságát. Az állásbörzéken természetesen más is kiderül: az azonos végzettséget adó felsőoktatási intézmények között szignifikáns a különbség. Egy adott egyetem diplomáját értékesebbnek tartják a munkáltatók egy másik, hasonló diplomát kibocsátó intézménnyel szemben. Na, ezt már jól kimutathatja egy felsőoktatási rangsor!

A felsőoktatási rangsornak alapvetően kettő fontos célja lehet. Egyrészt az intézmények napjainkban már egyértelműen versengenek a diákokért (szerencsére), ezzel együtt az államilag finanszírozott helyekért, azaz a biztos bevételért. Egy-egy ilyen lista megerősítheti, vagy épp megkérdőjelezheti az intézmény elképzelt szakmai irányát (stratégiáját), továbbá PR, marketing szempontból nagyon jól kihasználható és kommunikálható az előnyös helyezés (merthogy a diákokért folytatott verseny komoly hirdetési kiadásokkal jár, és a megtérülés kérdéses). Másrészt a továbbtanulni szándékozó fiatalok és az aggódó családtagjaik egy szakmailag alátámasztott vezérvonalat kaphatnak a kiszemelt intézménnyel kapcsolatban, és már előzetesen rendelkezhetnek információkkal az elhelyezkedési esélyekről. A választáshoz a legfontosabb támpont nyilván az lenne, ha minden intézmény elkészítené és publikálná a végzősei körében végzett, az elhelyezkedési eredményeket tartalmazó utókövetéses vizsgálatok eredményeit.

Természetesen egy ilyen rangsor nem minden esetben tudja befolyásolni a választást, az egyéni preferenciákat számos más tényező is alakíthatja. Egy, a napokban végzett másik felmérés eredménye például azt mutatta ki, hogy a falusi továbbtanulni szándékozó fiatalok nem választják a fővárosi felsőoktatási intézményeket, hanem a lakhelyhez legközelebb eső egyetemet, főiskolát jelölik meg. Ez esetben biztos, hogy nem a szakmai szempontok, avagy a rangsorban elfoglalt pozíció befolyásolja a választást, hanem az intézmény közelsége és/vagy a könnyű bekerülés, azaz a biztos továbbtanulás lehetősége. Bár ez nyilván nagyon jó a vidéki, kisebb képzőintézményeknek, melyek így, a kereslet eredményeként biztosan életben maradhatnak. De hát, ez is a verseny, a piac része.

A felsőoktatási rangsorokat több szakirányra a diák-perspektíva (azaz a túljelentkezés), az akadémiai perspektíva (azaz a diák/tanár arány, illetve az oktatói összetétel), valamint a vállalati perspektíva (azaz a foglalkoztatók illetve a fejvadászok véleménye) összesített eredményei alapján állították össze. Nézzük a kiadványban található egyes rangsorok első három helyezettjeit!

Gépészmérnök képzés: 1. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 2. Miskolci Egyetem, 3. Zrínyi Mikós Nemzetvédelmi Egyetem. A kiadvány megállapítása: Hiányszakma (A mérnököké a jövő).
Informatikai képzés: 1. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 2. Eötvös Lóránd Tudományegyetem, 3. Szegedi Tudományegyetem. A kiadvány megállapítása: Tapasztalt újoncok (Programozóból sosem elég).
Jogi képzés: 1. Eötvös Lóránd Tudományegyetem, 2. Szegedi Tudományegyetem, 3. Széchenyi István Egyetem. A kiadványban található fejezetcím, mely végkövetkeztetésnek is alkalmas: A törvény nevében (Az ELTE továbbra is az élen).
Közgazdász képzés: 1. Budapesti Corvinus Egyetem, 2. Szegedi Tudományegyetem, 3. Pécsi Tudományegyetem. A kiadványban található fejezetcím, mely végkövetkeztetésnek is alkalmas: Erősödő trónkövetelők (A közgazdász szak még mindig az egyik legnépszerűbb).
Kommunikációs képzés: 1. Eötvös Lóránd Tudományegyetem, 2. Szegedi Tudományegyetem, 3. Budapesti Kommunikációs Főiskola. A kiadványban található fejezetcím, mely végkövetkeztetésnek is alkalmas: Slágerlista (Csábító a médiaipar).
Idegenforgalmi képzés: 1. Budapesti Gazdasági Főiskola, 2. Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája, 3. Szolnoki Főiskola. A kiadványban található fejezetcím, mely végkövetkeztetésnek is alkalmas: Telt ház a szakmában (A gyakorlat teszi a vendéglátóst).
Orvosi képzés: Debreceni Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Semmelweis Egyetem, Szegedi Tudományegyetem. A kiadványban található fejezetcím, mely végkövetkeztetésnek is alkalmas: Szoros verseny (Az orvosegyetemek nemzetközi rangúak).


Tóth Sándor

<Vissza a címlapra