|
Specialistáké a jövő?
Korunkra, melyben élünk a dinamizmus, a változás a jellemző. A váltás és vállalkozás képessége, a konvertálható tudás, a rugalmasság és az új meg új kihívásokhoz való alkalmazkodóképesség - ezek a jelen, és a jövő természetszerű követelményei és preferált értékei.
 A jelenlegi fiatal nemzedék pályaválasztását is egészen más körülmények és más indítékok mozgatják, befolyásolják, mint korábban. Az egyéni érvényesülés, a versengés állandósulása, és a külsőségekben maghatározott jólét, mint hajtóerő jellemző a mai generációra.
A társadalomban teret nyert versenyszellem hatására az egyéni érvényesülés szükséglete megjelent, sőt a döntő motívumok közé került.
A pályaválasztáskor, az egyes szakokra való jelentkezéskor fontos informálódni az adott szakmai területen várható munkaerő-piaci trendekről. A felsőoktatás ugyanis nagy mennyiségben vesz fel a sikerszakokra diákokat (jogász, pszichológus), ám sok esetben sajnos nem jelenik meg e mögött valós, prognosztizálható társadalmi felvevőigény. Ezért ezekről a szakokról kikerülő frissdiplomások túlkínálata igencsak megnehezíti e fiatal pályakezdők dolgát, elhelyezkedési esélyeit.
Napnál világosabb, az elmúlt évek tapasztalata mondatja velünk, hogy: bölcsésznek, jogásznak, szociológusnak, pszichológusnak, művelődésszervezőnek, HR-esnek vagy kommunikációs szakembernek a mostani helyzetben csak a legelhivatottabbak, legtudatosabbak menjenek. (És mennyire jól járna a jövő generációja, ha ezt a szemléletet követné minden tanári szakra jelentkező fiatal: ha tényleg elhivatottságból, belső motivációból, és minőségi munkára való törekvésből döntenének e gyönyörű pálya mellett.) Az elhelyezkedés a fenti területeken a szakmák telítettsége miatt előreláthatólag néhány év múlva még nemzetközi szinten sem lesz könnyebb - így itt sikerre csak a legjobbak, a szakmai pluszt, vagy specifikációt felmutatni tudók számíthatnak. (Az Európai Unió oktatási és képzési munkaprogramja már 20010-re megfogalmazta, hogy a matematikai, és műszaki végzettségűek arányát a felsőoktatásban kb. 15 %-kal kell megemelni.)
Az új generációnak, ma már nem bűn nyíltan felvállalni a szakmai karrier befutására irányuló határozott törekvését.
De nem csak a humán szakok mutatnak ennyire nehezített helyzetet. Jellemzően olyan szakon is érhet bennünket meglepetés, ahol ugyan relatíve kevesebb képzőhelyről, kevesebb diplomás kerül ki, de a munkakörre való igény elenyésző kis hazánkban. Egy ékes példa: átlagban 300 földtudományi szakembert képeznek évente Magyarországon, mely nagyon szép szakma, de vajon hányan és hogyan tudnak majd elhelyezkedni geológusként, csillagászként vagy meteorológusként? Mindez persze nem jelenti azt, hogy ilyen ismeretekkel bíró pályakezdők ne tudnának a piacon akár rokon/járulékos szakterületeken érvényesülni, de sokkal nehezebb helyzetből indulnak, és igen kreatív megoldásokkal, nem ritkán szerencsével vagy támogatással lelhető fel a hőn áhított érdemi, kihívásként is megélt munka.
Fentiek miatt a legfontosabb tanács, mely általánosítható minden diákra nézve, hogy mielőbb - már a képzés során is - el kell kezdeni dolgozni, lehetőleg a szakmához közeli területen, akár önkéntesként. Így a diploma megszerzése után, egy-egy pályázatunk elbírálásakor kitűnik, hogy tisztában vagyunk a szakma újdonságaival, és szívvel-lélekkel készültünk a választott területre.
A trendek abba az irányba mutatnak, hogy a specialistáké a jövő.
A fiatalok pályaválasztása bár általában egy átfogóbb szakirányra, egy tágabb szakterületre irányul, mégis a hosszú távú érvényesülés egyik legjobb útja manapság úgy tűnik a specializálódásé. Hazánkban, és nemzetközi szinten is egyre jellemzőbb a végzettségen belül egy szakterületre specializálódott és e területen elmélyülő emberek száma, akik alapvetően ugyanazt a szakmát végzik, mint a kezdetekkor.
De ki is az igazi specialista?
Az igazi specialista nem szakbarbár. Magas képzettsége, széles körű érdeklődése, műveltsége révén kellően tájékozott és jártas. Munkáját a lehetséges legteljesebb ismeretek és élenjáró tapasztalatok alkalmazásával, a "profi" elismerő jelzőre rászolgálva végzi. Mivel kiválóan ért a szakmájához, azon belül eljut a legmagasabb szintre, saját szakterületének mesterévé válik. Ők a speciális problémák megoldásának kulcsszereplői. Ideálisan tudnak teljesíteni a tanácsadói-szolgáltatói piacon.
A fokozódó specializálódás az eltömegesedés negatív hatásait próbálja ellensúlyozni.
Az egyre nyilvánvalóbban jelentkező társadalmi igények hozták létre például a pszichológia területeinek többféle felosztását. A pszichológia ismereteit egy más tudomány területe használja fel, úgymint: klinikai pszichológia, szexuál pszichológia, pedagógiai pszichológia, munkapszichológia, reklámpszichológia, kriminálpszichológia, művészet pszichológia, sport pszichológia, pasztorál pszichológia, internet pszichológia stb. Ezek létjogosultsága bizalmi alapú. Ugyanis azok a kliensek, akik igényeikkel, problémájukkal ilyen szakemberekhez szeretnének fordulni, meggyőzőbbnek tartják, ha elmélyült, és mennyiségi tudásra épülő specialista kínál gyógyírt problémáikra.
Ugyanakkor szkeptikus vélemények is jelen vannak, akik más szempontokra is felhívják a figyelmet:
-a legtöbb tudományterületen a specializálódás előrehaladása gyengíti és szétszedi a korábban egységes diszciplínákat
-a egyetemi oktatás eltömegesedése, és a tanárok túlterheltsége miatt válságba kerül a kutatóegyetem eszménye
-a hagyományos egyetemi képzés fokozatosan elértéktelenedik
-a specializálódás miatt nem biztos, hogy az adott szakember képes "nagyban" gondolkozni, és gyakran nem nyitott más szakterületek megismerésére
Szociológusok fogalmazták meg fenti véleményüket nemrégiben, és aggályosnak tartják a tudományukra jelenleg jellemző túlzó el-szakosodást. Néhány szociológiai részterület a teljesség igénye nélkül: család, globalizáció, hálózatok, nemzetközi összehasonlító felmérések, nőkérdés-feminizmus, szegénység, szervezetszociológia, szexualitás szociológia, szociálpszichológia, tudásszociológia, vallásszociológia, népesedés- demográfia, politológia...
Mindazonáltal az biztosnak vehető, hogy vezetői szinten jobban beválnak a sokoldalú, több területen is tapasztalatot szerzett személyek, hiszen éppen a globális átlátó képességük, stratégiaalkotási szemléletük az, ami vezetőkké teszi őket.
Ami még a kutatásokból egyértelműen kiderül, a szakmában végzett munka hatására a korábbi pályaválasztási döntés bizonyos mértékben általában módosul, néhány esetben gyökeresen átértékelődik.
Pont ezek miatt kap egyre fokozódó figyelmet a szakképzésben való részvétel. Évről évre magasabb százalékban jelentkeznek OKJ - képzésre - az összes korosztályból - a pályát választó, vagy pályát módosító emberek. Gyakran hallani érdekes és különleges önmegvalósító történeteket: a multi alkalmazotti létből sajtgyárossá, a versenyszféra nagyvállalati ügyvezetőjéből kertépítő mikrovállalkozást elindító, vagy a technika tanárból tűzvédelmi szakemberré avanzsált munkavállalókról.
A hivatás, a szakma vonzereje tehát továbbra is alapvető pályaválasztási indíték, stabil egzisztenciát, egyéni érvényesülést, munkaörömöt, karriert vár.
Természetesen tudjuk, hogy a pályaválasztás hátterében álló társadalmi és egyéni indítékok feltárása, az eredmények értékelése, értelmezése számos szubjektív elemet is magában hordoz.
A karrier-tanácsadó véleménye szerint a jövő nem csak a specialistáké. Egyre inkább azoké, akik többféle területen elmélyültek, egyaránt otthonosan mozognak és emellett kapcsolatrendszereket is kialakítottak.
A múltban általános volt az a felfogás, hogy a felnőttkor a megállapodottság időszaka. Mára egyértelművé vált, hogy a felnőttkor sem mindig stabil, a fejlődés állandósulása miatt. A változások, változtatások nemcsak lehetségesek, hanem egész egyszerűen törvényszerűek, elkerülhetetlenek a felnőttek életében is. Míg korábban a tanulás éveit a munka évtizedei követték, mostanra ez a rend megváltozott, mert egyidejűleg kell dolgozni és tanulni. Komoly múlttal rendelkező szakmák tűntek el, és új igények támadtak, sok esetben teljesen ismeretlen foglalkozások jöttek létre. A pályamódosítások mindennapivá váltak, és ez a folyamat úgy tűnik megállíthatatlan, erre kell szocializálódnunk.
Pálfay Erzsébet
www.karriermuhely.hu
<Vissza a címlapra
|
