150 ezren hagyták el Portugáliát 2011-ben a munkanélküliségtől félve, s ez az ország történetének egyik legjelentősebb kivándorlási hulláma - írta kormányzati statisztikákra hivatkozva pénteken a Diário de Notícias portugál lap.

Az elmúlt öt évben mintegy félmillióan vándoroltak ki az adósságválsággal küzdő délnyugat-európai országból, azaz minden 21. polgára elhagyta a 10,5 milliós államot. A migráció mértéke így elérte az 1970-es évek nagy kivándorlási hullámáét.

A statisztikák szerint ugyanakkor a kivándorlás fő célállomásai nem a fejlettebb államok. Míg az 1970-es években az országot elhagyók nagy többsége Franciaországba és Németországba ment a jobb munkalehetőségek reményében, addig jelenleg a célállomások elsősorban korábbi portugál gyarmatok, Brazília és Angola.

A lisszaboni kivándorlási államtitkárság szerint az ország elhagyása közel sem mindig hoz jobb életet az érintettek számára. A Portugáliát külföldi álláslehetőségek reményében elhagyók nem ritkán kizsákmányolás vagy kényszermunka áldozataivá válnak.

Portugália gazdasága már a válság előtti években is gyenge teljesítményt nyújtott, 2011 óta pedig nemzetközi pénzügyi támogatásra szorul. Márpedig az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap 78 milliárd eurós segélycsomagjának lehívásához bevezetett takarékossági intézkedések miatt a gazdaság a kormányzati előrejelzések szerint idén további 3,3 százalékkal csökkenhet, a munkanélküliség pedig további negatív rekordokat döntve 15 százalékra nőhet.

Forrás: hvg.hu

Az egészségügyben dolgozók legkorábban az augusztusi fizetéssel juthatnak hozzá a kormány által ígért béremeléshez. A januártól visszamenőleg járó pénzt egy összegben kapják meg.

Külön törvény készül arról, hogy havonta kit milyen többlet illet meg – értesült a Népszabadság. Az egészségügyiek bérezéséről szóló jogszabálytervezetről ma kezdődik egyeztetés az érdekvédők és az egészségügyért felelős államtitkárság között. Ha a javaslatot a parlament is jóváhagyja, az egészségügyben dolgozók – az orvosok és a szakdolgozók külön-külön – új bértáblát is kapnak.

Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár csaknem egy hete jelentette be, hogy az orvosok 350 ezer forint bruttó – ügyeletek nélküli – alapbérig 65 820 forintos béremelésre számíthatnak. 350 ezer felett tízezer forintonként ötezerrel csökken az emelés, s akik négyszázötvenezernél is többet keresnek, egységesen tízezer forintot kapnak. A nem orvos egyéb diplomás szakembereknek (fizikusok, vegyészek, kémikusok, biológusok) egységesen bruttó 31 435 forint jut. (E csoport javára csökkent az orvosoknak eredetileg bruttó 70 ezer forintos béremelés 65 820 forintra.)

Lapunk úgy tudja, hogy a szakdolgozók közül a legnagyobb emelés 25 115 forint (ennyi az E kategóriába tartozó, 43-45 évnyi munkaviszony után járna), a legkisebb emelés 1000 forint lehet (az A fizetési kategóriába tartozó, 4-6 éve pályán lévőknek). Az érintettek mintegy 40 százaléka számíthat húszezer forint körüli összegre. A többiek zömmel tízezer és ennél kisebb emelésre számíthatnak. Akik viszont három évnél rövidebb ideje dolgoznak az ágazatban, kimaradnak a béremelésből. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke ezt a Magyar Nemzet szombati számában azzal magyarázta, hogy rendkívül kevés az emelésre fordítható pénz: ugyanannyi – 15 milliárd forint – jutott 70 ezer szakdolgozóra, mint 17 500 orvosra.

Nemcsak a szakdolgozókat, hanem az orvosokat is érheti csalódás, amikor megkapják az első emelt bérüket. A kormány ugyanis feltételül szabta, hogy az egészségügyi bérek harmadát jelentő ügyeleti díjak ezután is csak az emelés nélküli bérekre fizethetők. A fizetési borítékban a pénz harmada ez az összeg. Így a húszszázalékos béremelés már csak körülbelül 15 százalékos többletet jelent.

Kökény Mihály egykori egészségügyi miniszter szerint a 65 ezer forintos maximális béremelésből az adók levonása után legfeljebb 38 ezer kerülhet az érintettekhez. Az ügyeleti díjak befagyasztása további nettó tízezer forint biztos bukást jelent. A szocialista politikus hozzátette: a kormányzati bejelentéskor mindezt elegánsan elhallgatták. Az már csak ráadás, mondja, hogy a béremelés részleteit ismertető Magyar Közlönyben szó sincs az egészségügynek juttatott többletpénzekről. Ott azt írják, hogy az E-Alap fejezetében a gyógyításra jutó kassza terhére kell kifizetni a magasabb béreket. Azaz nem adnak, hanem ellenkezőleg, megint elvesznek az egészségügytől forrásokat.

Forrás: Népszabadság

Egy hetük maradt már csak a magánnyugdíj-pénztári tagoknak arra, hogy eldöntsék, visszalépnek-e az állami nyugdíjrendszerbe, vagy sem. A legfrissebb információk szerint a magánpénztárakban maradók ugyanúgy 100 százalékos állami nyugdíjat kapnak, mint akik tavaly visszaléptek az állami rendszerbe. Döntésük helyességét azonban mégsem ez befolyásolja a leginkább, hanem az, hogy képesek-e fennmaradni a magánpénztárak.

Az Országgyűlés 2010. október 25-én döntött úgy, hogy 14 hónapig, 2011 végéig az állami nyugdíjalapba irányítja át a magánnyugdíj-pénztári tagdíjakat. Akkor még nem szólt arról a fáma, hogy ezért cserébe milyen nyugdíjjogosultságot ajánl az állam. Ezzel egy időben egy másik törvényjavaslatot is elfogadott, amely eltörölte a pályakezdő kötelező magánpénztári tagságát, és mindenki számára megnyitotta annak a lehetőségét, hogy visszalépjen az állami nyugdíjrendszerbe.

Majd 2010. december 13-án elfogadta az Országgyűlés a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényt, amely kimondta: csak az kaphat a jövőben 100 százalékos állami nyugdíjat, aki az állami nyugdíjrendszert választja. Ezzel szemben a magánpénztárban maradók csak az addigi szolgálati idejük alapján lesznek jogosultak nyugdíjra (15 évnél kevesebb szolgálati idő esetén csak az úgynevezett időskorúak járadékára, 15 és 20 év között részleges mértékre). A korábban nyugdíjba ment pénztártagok a nyugdíjuk körülbelül 74 százalékát kapták az állami rendszerből, a többit pedig a megtakarításukból.

A törvénymódosítás nyomán 3 millió pénztártagnak kellett döntenie, visszalép-e az állami rendszerbe, vagy marad a magánpénztáránál. Az állami nyugdíj elvesztésének a tudatában mindössze 98 ezren nyilatkoztak úgy, hogy ennek ellenére a magánpénztárban hagyják a megtakarításaikat.

Tavaly december 15-én Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter közölte: a költségvetési hiány tervezett szinten tartásához arra is szükség van, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagdíjbefizetéseket további 12 hónapra, azaz 2012-ben is az állami rendszerbe irányítsák át. A miniszter már akkor megjegyezte: 2013-ban is szükség lesz a kasszatagok befizetéseire, ezért át kell gondolni, mit kezdjenek a nyugdíjrendszerrel. Még aznap délután a költségvetési bizottság benyújtott egy módosító javaslatot, amely kerek-perec kimondta, nemcsak 12 hónapra csatornázzák át az állami rendszerbe a magánnyugdíj-pénztári tagdíjakat, hanem teljesen meg is szüntetik ezt a fajta járulékfizetést. 2012-től ugyanis a nyugellátás fedezetére fizetett egyéni járulék kizárólag a Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti meg.

Karácsony előtt egy nappal fogadta el az Országgyűlés kormánypárti többsége a stabilitási törvényt. A tagdíjak megszüntetésével együtt viszont arról is határoztak a képviselők, hogy a magánpénztárban maradók is állami nyugdíjjogosultságot szereznek. Hatályon kívül helyezte ugyanis a parlament azt a rendelkezést, amely szerint a magánnyugdíjpénztárban maradó tagok szolgálati ideje nem növekszik 2011. december 1-je után. Az elfogadott törvénymódosítást azzal indokolta a kormány, hogy "mivel a magánpénztártagok által fizetett nyugdíjjárulék az állami nyugdíjkasszába kerül, annak állami nyugdíjjogosultságot kell keletkeztetnie".

Bosszankodhat 2,9 millió visszalépő

Már csak az nem egyértelmű, hogy mennyi állami nyugdíj jár a magánrendszerben maradóknak. A Nemzetgazdasági Minisztérium az elmúlt három hónapban több ízben is úgy nyilatkozott, hogy a magánpénztári tagok is 100 százalékos állami nyugdíjban részesülnek. Már január elején ezt válaszolta a tárca az fn.hu kérdésére, majd ugyanezt erősítette meg parlamenti felszólalásában Cséfalvay Zoltán államtitkár is, aki a következőképpen fogalmazott:

"Abban az esetben, ha a magán-nyugdíjpénztári tag továbbra is pénztári tag marad, a jelenlegi szabályok szerint akkor sem éri veszteség. Hiszen a magán-nyugdíjpénztári tagságának 2011. december 31-ét megelőző idejére az állami pillérből származó nyugdíja 75 százalékára jogosult, és mindezt még a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások a pénztár gazdálkodásának függvényében kiegészítik. A jövőben azonban, és itt december 31-étől számolunk, kizárólag az állami nyugdíjpillérbe lehet befizetni az egyéni nyugdíjjárulékokat, és így az állami nyugdíjrendszerben szerez valamennyi biztosított nyugdíjvárományt, ennek megfelelően a jövőben, vagyis a 2011. december 31-ét követő időszakra vonatkozó teljes állami nyugdíj jár mindenkinek az általános számítási szabályok szerint."

Ezzel szemben azonban a tb-törvény még mindig úgy rendelkezik, hogy csak 75 százalékos állami nyugdíjra jogosultak a magánpénztártagok. Az origo.hu kérdésére az NGM annyival egészítette ki az államtitkár által elmondottakat, hogy "a tavaly év végi törvénymódosításhoz kapcsolódó, kisebb jelentőségű - a számítás részletszabályait az általánoshoz igazító - szabályozás a közeljövőben várható a kérdésben".

Már a 75 százalékos nyugdíjváromány is óriási elmozdulás lenne ahhoz képest, hogy egy évvel ezelőtt a maradó pénztártagok lényegében lemondtak az állami nyugdíjjogosultságról. Az időközben megváltozott kormányzati álláspont miatt bosszankodhatnak azok, akik az állami nyugdíj elvesztése miatt mondtak le a magánpénztári tagságukról.

Mi lesz a megmaradt pénztárakkal?

Mégsem az a legnagyobb dilemma a magánnyugdíj-rendszerben maradók számára, hogy mennyi állami nyugdíjat kapnak majd (lévén, hogy egy évvel ezelőtt annak ellenére nem léptek vissza az állami rendszerbe, hogy elveszítették az állami nyugdíjjogosultságot), hanem az, hogy mennyi ideig lesznek képesek talpon maradni a pénztárak. A 10 százalékos egyéni tagdíjbefizetések elvonása, majd véglegesen állami járulékbefizetéssé alakítása még nagy banki, biztosítói háttérrel rendelkező pénztárakat is bedöntött.

A hatályos törvények szerint a pénztárak már csak az önkéntesen vállalt tagdíjbefizetésekből vonhatnak le díjat a működésükre, ráadásul annak mértéke is jelentősen, a korábbi 4,5 százalékról 0,9 százalékra csökkent. Vagyis 10 ezer forint havi befizetés esetén 90, éves szinten 1080 forintot vonhatnának le a pénztárak működési költségre - magyarázza Szabics Zsolt, a Portfolio.hu elemzője. Ha a pénztárak éves jelentését megnézzük, azt lehetett látni, hogy a nagyobbak tagonként évente 4-5 ezer forintból működtek, míg a kisebbek esetében ez az összeg meghaladta a 10 ezer forintot. A jelenlegi szabályozás mellett ehhez tagonként havonta 40-50 ezer forintos tagdíjbefizetést kellene elvárni, hogy a működést a pénztár fenntarthassa. Ez vállalhatatlan teher a tagok számára.

Adományokkal nyerhetnek időt a pénztárak

A Stabilitás Pénztárszövetség szerint az önkéntes adomány lehet a megoldás a pénztárak számára. A szövetség szerint havi néhány száz forintos önkéntes tagi adománnyal lehetne tovább üzemeltetni a még működő magánnyugdíj-pénztárakat. A hatályos jogszabályok ezt lehetővé teszik. Az adomány mértéke pénztáranként eltérő lehet, amely függ a még meglévő működési tartalékok nagyságától, a tagok számától és az operációs költségektől. A működési célú adomány lényege, hogy azt a tag egy támogatási szerződés megkötésével közvetlenül a pénztárának juttathatja. Az így befizetett összeg - a tagdíjjal ellentétben - a tag egyéni számláját ugyan nem gyarapítja, de biztosíthatja a pénztár működőképességét.

Az Erste Nyugdíjpénztár vezetősége viszont úgy ítélte meg, nem lehet elvárni a pénztártagoktól, hogy önkéntesen támogassák az ágazat működését, ami nélkül viszont nem lehet fenntartani a magánnyugdíj-pénztárat. Ezért egy hónappal ezelőtt közölte: azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a szektort érintő megváltozott szabályozási környezet, illetve a gazdaságos működtetés ellehetetlenítése miatt július 1-jén jogutód nélkül szűnjön meg a magánnyugdíjpénztár. Ugyanerre hivatkozva március közepén az egyik legnagyobb taglétszámú pénztár, az Aegon is úgy döntött, ugyanezt javasolja a közgyűlésének.

Az OTP Magánnyugdíjpénztár küldöttgyűlése ugyanekkor döntött úgy, hogy május végéig havi 1000, június 1-től pedig havi 5000 forint kötelező tagdíjat kell fizetniük a pénztár tagjainak. A döntésről elsőként a Pénzcentrum.hu tudósított egy olvasónk által küldött levél alapján. Az öthavi díjat június 30-ig lehet egy összegben befizetni. Az egységes tagdíjnál nagyobb összeget is lehet fizetni. Amennyiben valaki a tagdíjbefizetésen kívül hozzá kíván járulni a pénztár működéséhez, akkor adományt is befizethet a pénztár részére.

Az ING Nyugdíjpénztár 2013-tól havi 500 forintban állapítaná meg a minimális magánpénztári tagdíjat, a magán-nyugdíjpénztári vagyon érdemi gyarapításához viszont már havi 4-8000 forint tagdíjbefizetést javasol. Emellett a pénztár szerint tagonként évente 4000 forint adomány kellene a fenntartható működéshez. Ehhez viszont az kell, hogy a több mint 19 ezer tag közül mindenki megfizesse ezt az összeget, s ne változzon a jogszabályi környezet. Ha kevesebben fizetnek be, az egy főre jutó költségek értelemszerűen emelkednek - olvasható a pénztár tájékoztatójában.

A Pannónia Nyugdíjpénztár hírlevelében közölte, hogy a magánágának évi mintegy 70 millió forintos
működési költség- és hatósági díj igényét és a jelenlegi 3500 fős tagságot figyelembe véve az egy tagra jutó éves működési célú befizetési igény mintegy 20 ezer forint. Ezt éves szinten mintegy 2 millió 200 ezer forint tagdíjból (ennek 0,9 százaléka használható fel működési célra) vagy 20 ezer forint címzett működési támogatásból, illetve azok keverékéből lehetne fedezni. A végső döntést a március 29-ei taggyűlés mondja majd ki.

Az AXA az MTI érdeklődésére azt közölte: egységes tagdíját 0 forintban határozza meg 2012 februárjában, és a közeljövőben sem tervezik az emelését. A jelenlegi jogszabályi környezetben a tagdíjból működésre elvonható összeg, még a beszedés költségét sem fedezi. Tagdíj nélkül nem fenntartható a magánpénztári rendszer, így az AXA pénztár már most is az AXA magyarországi leányvállalatainak anyagi támogatása mellett működik - közölte a pénztár. Az AXA szerint további probléma, hogy jelenleg nincs joguk semmilyen szankciót alkalmazni a nem fizető tagokkal szemben, ez pedig méltatlan helyzetbe hozhatná azokat, akik hozzájárulnak befizetéseikkel a pénztár fenntartásához.

Az Allianznál az MTI-t úgy tájékoztatták, hogy a március végén összeülő taggyűlés határoz a kérdésben. Olvasónktól kapott információnk szerint az Allianz vezetősége is 0 forintos tagdíjat javasol - legalábbis ez áll a tagok részére szétküldött tájékoztatóban. Vélhetően ez a magánpénztár is elsősorban a mögötte lévő erős biztosítói háttér támogatása mellett képes fennmaradni.

A Pannónia Nyugdíjpénztárban maradóknak éves szinten minimum 36 ezer forint tagdíjat kell fizetniük - tájékoztat a honlapján a pénztár. Ennél magasabb összegű eseti vagy rendszeres tagdíjat is lehet fizetni. A nyugdíjpénztár tagsága az Évgyűrűk és a Postás beolvadása után nőtt 3500 főre.

Az Aranykor, az MKB, a Budapest és a Dimenzió magánnyugdíj-pénztárak sorsa még függőben van. Az Aranykor március 21-én tartott taggyűlést, ahol a pénztár 2012. évi pénzügyi tervének, illetve a hosszú távú pénzügyi terveinek módosítása is szerepelt a napirenden. A döntésről azonban egyelőre nem tájékoztatott a pénztár. A Dimenzió március 27-én tart közgyűlést.

Hosszú távon nem tartható fenn az önkéntes adományozási rendszer

Nyilvánvaló, hogy amíg a szabályozás nem változik meg kedvezően (vagyonarányos díjra, vagy magasabb befizetésarányos díjra), addig a pénztárak csak adományokból tudják fenntartani a működésüket - hangsúlyozza Szabics Zsolt. Nagy kérdés azonban, hogy hányan fogják majd megfizetni az adományt. Több pénztár is próbálja felmérni, hogy hányan tudnak majd fizetni és mennyit, viszont csak akkor lehet ezt valójában megtudni, ha a rendszer élesben megy. Adományfizetésre nem lehet kötelezni a tagokat, ráadásul a befizetések ellenőrzése is problémákba ütközik.

Az elemző szerint a pénztárakat is úgy kellene felfogni, mintha bankok lennének, az adomány pedig kvázi számlavezetési díjként is értelmezhető, hiszen ha a több millió forintos megtakarítást egy hagyományos bankszámlán tartanánk, annak a fenntartásáért is évente 4-5 ezer forintot kellene fizetni. Szabics Zsolt úgy véli, hogy az adományokból fenntartott rendszer csak egy átmeneti megoldásnak tekinthető. A gazdasági életben nagyon kevés olyan példa van, hogy egy több ezres, vagy tízezres tulajdonossal működő cég adományokból fenn tudja magát tartani. Véleménye szerint a pénztárak életben maradását biztosíthatná az is, ha valamilyen formában lehetővé tennék a jogalkotók, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak közreműködhessenek a magánpillér működtetésében.

Az LMP február elején törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé a magánnyugdíj-megtakarítások megmentéséhez szükséges törvénymódosításokról. A frakció nevében Vágó Gábor nyújtotta be az indítványt, amely azt szorgalmazza, hogy a magánpénztári tagok szeptember 30-ig dönthessenek arról, hogy mennek vagy maradnak. Emellett azt is indítványozza, hogy a visszalépők önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárnál vezetett egyéni számlájukra is átutaltathassák a megtakarításukat. Az ellenzéki javaslatot még csak napirendre sem vette az Országgyűlés.

Forrás: pénzcentrum.hu

A múltkor Londonban sétáltam és egy csoport egyenruhás iskolásba botlottam. Párosával mentek, elöl-hátul egy-egy tanár. Elnevettem magam: mindegyiken egyforma nyakkendő volt, pontosabban annak maradéka. A gyerekek fele a csomó alatt tíz centivel elvágta a ruhadarabot. Megkérdeztem a tanárt, mi történt a nyakkendőkkel. Nevetve válaszolt: „A gyerekek utálják a nyakkendőt, de az iskolai szabályzat szerint viselniük kell. Az azonban nem szerepel a szabályzatban, milyen hosszúnak kell lennie – tehát nyissz-nyissz”.

Mindez azért tűnt fel, mert a Virgin most lépett be a banki üzletágba: a Northern Rock fiókjait alakítjuk át Virgin Money-vá. A brit bankbizniszben semmi sem rémíti meg annyira az ügyfeleket, mint egy háromrészes öltönybe és nyakkendőbe öltözött fiókalkalmazottal szembesülni egy mahagóni asztal mögött. Így hát átdizájnoltuk a bankokat.

Elsőként a pultokat szedtük ki és helyükre lazább üléseket helyeztünk. A hivatalos öltözék legalább akkora akadály, mint egy pult, ezért levetettük a nyakkendőket is.

Mindig is utáltam a nyakkendőt, nem értettem, mire jó. Nincsen célja és kényelmetlen is. Valaki egyszer viccelt is azzal, hogy „aznap, amikor Richard Branson megjelenik egy bankban nyakkendőben, tudni fogjuk, hogy nagy a baj”.

Mostanában rászoktam a zakóra, mert üzleti útjaim során sokféle helyzetbe kerülök, de nyakkendőt csak nagy nyomásgyakorlás után vagyok hajlandó viselni: ilyen volt, amikor az amerikai elnök hívott hivatalos vacsorára a Fehér Házba.

Az öltöny és nyakkendő egy fajta egyenruha, de olyan terepen, ahol az egyenruhának nincsen hasznos célja. Annak idején azt mutathatta, hogy viselője megengedhet magának egy drágább ruhadarabot. Ám manapság, az individualista, kapcsolatokon alapuló kultúrában az eredmények beszélnek a ruha helyett. Az öltöny és nyakkendő anakronizmus.

Régen a kigombolt ingű (aki általában én voltam) volt, aki tudatosan viselkedett (ez nem én voltam). Manapság örömmel látom, hogy a nyakkendős a kakukktojás. Az idő 50 százalékában Obama elnök is nyakkendő nélkül mutatkozik.

Mindig büszke voltam rá, hogy kukába vágtam a szabályokat, ha azok az üzlet útjában álltak - vagy egyszerűen csak hülyeségnek bizonyultak. És nincsen arra védhető ok, hogy „az úriembereknek” nyakkendőt kell viselniük. A legjobb, amivel előállnak, az, hogy „ elvárják” vagy „mindenkin lesz”. Az üzleti kultúra változásának jele, hogy amikor üzleti tárgyalásra jönnek hozzám, egyre többször kérdezik meg, levehetik-e a nyakkendőt. Biztos eszükbe sem jutott, hogy nyakkendő nélkül nem járnak sikerrel. Akkor minek vették fel egyáltalán?

Forrás: Haszon (Richard Branson Distributed by The New York Times Syndicate)

Az új Munka Törvénykönyve (új Mt.) július 1-jén fog hatályba lépni. A hatályba lépésével számos pontos újítás várható, így különösen a munkavállalónak a munkaidőn kívüli viselkedésére vonatkozó szabályok is. Bejegyzésem arra szorítkozik, mit tehet egy munkáltató, hogy elejét vegye egy közösségi oldalon megjelent bejegyzéssel kapcsolatos jogvitának a munkavállalójával szemben.

Az új Mt-ben az általános magatartási követelmények között találhatjuk azt a szabályt, amely szerint a munkavállaló a munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely – különösen a munkavállaló munkakörének jellege, a a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján – közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének vagy a munkaviszony céljának veszélyeztetésére. A munkavállaló magatartása bizonyos szempontok szerint korlátozható, és ezen korlátozásról a munkavállalót előzetesen írásban tájékoztatni kell. A munkavállaló véleménynyilvánításhoz való jogát a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon nem gyakorolhatja. A munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzleti titkot megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járhat.

A jogalkotó garanciákat is ad arra az esetre, hogy mikor korlátozhatók a munkavállaló személyhez fűződő jogai. A munkavállaló személyhez fűződő joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. Törvényben nevesített személyiségi jogok a következők: hátrányos megkülönböztetés tilalma, lelkiismereti szabadság garantálása, személyes szabadság jogellenes korlátozása, testi épség és az egészség védelme, becsület védelme, emberi méltóság védelme, névjog, jóhírnév védelme, képmás hangfelvétel oltalma, titokvédelem, magánlakáshoz való jog, személyes adatok védelme, kegyeletei jog. Munkajogi szempontból lényeges személyhez fűződő jog a személyes szabadsághoz való jog, amely többek között magába foglalja a gondolatközlést és a véleménynyilvánítást is. Természetesen mindegyik személyhez fűződő jog nagyon fontos, de a bejegyzéshez csak a gondolatközlés és a véleménynyilvánítás tartozik szorosan .

A közösségi oldalak térhódításával a mindennapok része lett ezen hálózatok használata. Sokan nem tudnak létezni nélkülük, és többen a nap 24 órjában ezeken az oldalakon “lógnak”. Sokak számára a közösségi oldalak jelentik az internetet. Azáltal, hogy a mindennapok része lett ez a hálózat, úgy egyre több és több jogvita alakulhat ki, hogyha valaki a munkájával kapcsolatosan oszt meg egy-egy információt az ismerőseivel, barátaival a közösségi oldalakon. Az ilyen bejegyzések (állapotfrissítések) általánosságban ártalmatlanok, a munkáltatóra nézve nem járnak hátránnyal. Akadnak azonban olyan státuszfrissítések is, amelyek igencsak veszélyeztetik a munkáltató jó hírnevét, gazdasági érdekét, stb. A jogalkotó ezért alkotta meg a fentebb említett szabályozást, hogy a munkavállaló a munkaidején kívül is köteles bizonyos magatartási szabályokat betartani.

A jogalkotó arra alapozta ezen szabály megalkotását, hogy a munkaviszony egy bizalmi jellegű jogviszony, bizalmi kapcsolat alakul ki a munkavállaló és a munkáltató között. Ezen bizalmi kapcsolatból következik, hogy a felek egymás felé tanúsított magatartása nem korlátozódik csak a munkaviszonyból származó jogok gyakorlása és a kötelességek teljesítésének idejére, hanem – ugyan korlátozottan – érinti a munkavállaló munkaidején kívüli magatartását, másképpen fogalmazva, magánéletét. A munkaviszony azonban nem befolyásolhatja korlátlanul a munkavállaló munkaidőn kívüli magatartását. A munkavállaló magatartását ebben a tekintetben két körülmény határozza meg. Az egyik a munkáltató szervezeti rendjében elfoglalt helye, illetve munkakörének jellege. Ez a problematika összefügg az elvárhatóság már korábban tárgyalt fogalmának tartalmával. A másik, a magatartás célhoz kötöttsége, amennyiben csak olyan magatartást nem tanúsíthat, amely közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója helytelen megítélésére, jogos gazdasági érdekének, illetve a munkaviszony céljának veszélyeztetésére.

A munkaviszony léte nem érintheti a munkavállaló magánéletének bizonyos szegmenseit. A munkavállaló véleménynyilvánítási szabadsága a munkajogviszonyra való tekintettel csak abban az esetben korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. Ez egyben azt is jelenti, hogy a munkavállaló véleménynyilvánítási szabadsága nem korlátozható, ha a vélemény nem függ össze a munkaviszonnyal. Nem közömbös, hogy a munkavállaló munkahelyén kívül fejti ki véleményét vagy a munkahelyen tanúsít olyan magatartást, amely zavarhatja adott esetben a munkáltató működési rendjét.

A fentieket figyelembe véve nagyon nagy jelentősége van a jól megszerkesztett munkaszerződésnek. Véleményem szerint nem a munkaszerződésben kell a közösségi oldalakkal kapcsolatos munkahelyi és azon kívüli követelményeket megfogalmazni, hanem a munkaköri leírásban. A munkaköri leírás nem része a munkaszerződésnek, ez egy egyoldalú, utasítás jellegű nyilatkozat a munkáltató részéről, amely a munkakör részletezését tartalmazza. A munkáltató meghatározza benne azokat az elvárásokat, feladatokat, melyeket a munkavállalóval szemben megfogalmaz, ehhez a munkavállaló engedélye nem szükséges.

Álláspontom szerint a munkahelyeken nem érdemes korlátozni a közösségi oldalak elérést, mert a munkavállaló azon fog dolgozni, hogy elérje a munkahelyéről ezeket az oldalakat, ezzel is több időt foglal le a munkaidejéből. A munkaköri leírásban rögzíteni kell azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a munkavállaló nem tehet meg: pl. a vállalkozásra vonatkozólag semmilyen információt nem közölhet, a munkakörével és az azzal összefüggésben birtokába került információt, adatot nem közölhet, munkahelyen készített fényképet nem teheti közzé, stb. Ezt sajnos nem lehet általánosságban leírni, hogy milyen feltételeket kell belefoglalni a munkaköri leírásba, hiszen minden munkahely más és más. Mindig az adott vállalkozásnak, intézetnek kell eldöntetnie, szabályoznia azt, hogy mi az a tevékenység, amely már sérelmes a részére, veszélyezteti a gazdasági érdekét, stb.

A munkáltatóknak célszerű egy olyan belső szabályzatot megalkotniuk, amelyben a közösségi oldalakon keresztüli munkavállalói kommunikációt szabályozzák. Meg kell határozni benne, hogy milyenfajta adatáramlás a megengedett, és melyek azok, amelyek tiltottak.

A munkavállaló is megtehet különböző “óvintézkedéseket”: a munkájával, munkáltatójával kapcsolatosan semmilyen információt nem közöl az ismerőseivel, barátaival, a közösségi oldalon különböző listákat hoz létre, amelyben gondosan elrendezi a barátait, munkatársait, stb. Érdemes kerülni az olyanfajta kommunikációt, amelyben a közösségi oldalon keresztül rendelnek pl. egy terméket a munkavállalón keresztül a munkáltatótól. Ekkor meg kell kérni az ismerőst, barátot, hogy a vállalkozás hivatalos csatornáján (email, telefon, stb.) keresztül rendeljen.

Magyarországon még nem elterjedt a közösségi oldallal kapcsolatos belső szabályzatok megalkotása, nem úgy, mint külföldön. Egyre több cég jött rá, hogy felesleges jogvitáktól mentesítik magukat, ha megalkotják a közösségi oldalak használatával kapcsolatos szabályokat. Számos külföldi bíróság találkozott már ilyenfajta jogvitával.

A Liverpooli Munkaügyi Bíróságra került annak a szórakozóhely-hálózatnak az egyik alkalmazottja, aki a vendégére vulgáris megjegyzéseket tett a facebookon keresztül. A történet lényege az, hogy az egyik alkalmazottat a szórakozóhelyen több szóbeli és fizikai fenyegetés érte különböző csoportoktól, különösen a Brian és Sandra nevű vendégektől. Az egyik este több fenyegető telefonhívást kapott a szórakozóhely alkalmazottja. A telefonáló Brian és Sandra gyermekének vallotta magát, a hívások fenyegetéseket tartalmaztak, és hangvételük elfogadhatatlan volt. Az alkalmazott nem a segélyhívón kért segítséget, hanem a facebookos oldalán adta ki dühét. Az alkalmazottnak a legelső facebookos bejegyzése aznap szexuális utalást tartalmazott az őt fenyegetőkre. A különböző kommentekre érkezett válaszokban az alkalmazott újabb vulgáris megjegyzéseket tett közzé (például: „remélem, hogy eltörik a csípője”). A facebookos beszélgetés pedig ahhoz vezetett, hogy az egyik főszereplő lánya panaszt tett a munkáltató ügyfélszolgálatánál és arra hivatkozott, hogy a nagy nyilvánosság előtt közzétett bejegyzések támadóak és sértőek különös tekintettel arra, hogy édesanyjának csípőprotézise van.

A munkáltató fegyelmi meghallgatásra hívta, hogy megvitassák azt, hogy megszegte a munkáltató e-mail használati szabályzatát, az internet és intranet használati szabályzatát, különös tekintettel arra, hogy olyan módon blogolt, ami alkalmas arra, hogy a munkáltató hírnevét veszélyeztesse, továbbá munkaidőn kívül olyan magatartást tanúsított, amely alkalmas arra, hogy hátrányosan befolyásolja a munkahelyi megítélését. A fegyelmi meghallgatás során az alkalmazott arra hivatkozott, hogy elvesztette a fejét, és “megértette, hogy a Facebook nem a megfelelő hely volt arra, hogy levezesse a dühét és frusztrációját”. Ezt követően a munkáltató lényeges kötelezettségszegésre hivatkozással elbocsátotta. Az alkalmazott nem hagyta annyiban a munkáltató döntését, keresetet nyújtott be aziránt, hogy állapítsák meg az elbocsátásának a jogellenességét. Az első fokon eljáró Dr. Wetherspoons elutasította a kereset arra hivatkozással, hogy a felmondás megalapozottan tartalmazza, hogy Miss Preece lényeges kötelezettségszegést követett el, megfelelően feltárta a tényállást és úgy vélte, hogy a felmondásban szereplő szankció arányos a lehetséges munkáltatói reakciókkal. A másodfokon eljáró bíróság leszögezte, hogy bármit is gondolna az alkalmazott üzenetei privát jellegéről, azok közdomain alatt lettek közzétéve. A bíróság azt is figyelembe vette, hogy Dr. Wetherspoons megállapításait az alkalmazandó jogszabály indokolta, különös tekintettel a jó hírnév veszélyeztetéséről szóló rendelkezésekre, mivel az egyes bejegyzésekben Miss Preece a munkahelyéhez kapcsolódóan és meghatározott ügyfelekre vonatkozóan tett közzé bejegyzéseket – olvasható a Jogi Fórum oldalán.

Az új Munka Törvénykönyv hatályba lépésével egyre gyakoribbak lehetnek az ilyen esetek, azonban ez megelőzhető, ha mind a munkavállaló, mind a munkáltató tesz azért, hogy ilyen ne forduljon elő.

Forrás: JogIQ

A minimálbér 19 százalékos emelése és az elvárt béremelés mellett januárban 4,3 százalékkal voltak magasabbak a nemzetgazdaságban a bruttó bérek, mint egy évvel korábban.
A családi kedvezmény figyelembevétele nélkül számított nettó átlagkeresetek 1,4 százalékkal voltak magasabbak – írja a KSH ma közzétett adatai alapján a Portfolio. Ez 5,5 százalékos januári infláció mellett 3,8 százalékos reálbércsökkentést jelent.

A legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál az alkalmazotti létszám 32 ezer fővel csökkent egy hónap alatt. Erre 2009 óta nem volt példa, és még az előző év januári létszámhoz képest is 30 ezer fős csökkentést jelent, teszi hozzá a Portfolio.

A statisztikai hivatal adatai szerint 2012 januárjában a teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete 219 100 forint volt, a nettó bér pedig 141 600 forintot tett ki.

A versenyszférában dolgozók átlagos bruttó bére 5,2 százalékos éves emelkedéssel jelenleg 225 000 forint, a költségvetési szervezeteknél alkalmazásban állók átlagkeresete 1,4 százalékos emelkedést követően 206 800 forint.

A legjobban továbbra is a pénzügyi, biztosítási ágazatban foglalkoztatottak keresnek, őket az információ és kommunikáció, majd az energiaipari szektor követett.

Forrás: munkavilaga.hu

A minimálbér 19%-os emelése és az elvárt béremelés mellett januárban 4,3%-kal voltak magasabbak a nemzetgazdaságban a bruttó bérek, mint egy évvel korábban. A családi kedvezmény figyelembevétele nélkül számított nettó átlagkeresetek 1,4%-kal voltak magasabbak - derül ki a KSH ma közzétett adataiból, ami 5,5%-os januári infláció mellett 3,8%-os reálbércsökkentést jelent.

A friss statisztikából kiderül még, hogy a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál az alkalmazotti létszám 32 ezer fővel csökkent egy hónap alatt, amire 2009 eleje óta nem volt példa, és ami az előző év januári létszámhoz képest is 30 ezer fős csökkentést jelent.

A vállalati szférában az alkalmazottak bruttó keresete 5,2%-kal volt magasabb az előző évinél, ami ahhoz képest, hogy januárban volt egy 19%-os minimálbér-emelés és 216 ezer forint bruttóig elvárt szankciók terhe mellett elvárt béremelés van érvényben, mérsékeltnek mondható. 2003 óta mindössze két olyan év volt, amikor 5,2-5,3%-kal emelkedtek a bruttó átlagbérek, egyébként 2003 óta eltelt januárok átlagában 8%-os béremelés valósult meg.

A részletes számokon pedig az is látszik, hogy a központilag elvárt és törvényileg kötelező béremelést a nem rendszeres bérelemek rovására valósították meg a vállalkozások. Hiszen az elvárt béremeléssel kapcsolatban a törvény azt írja elő, hogy a béremelés alapjának csak a rendszeres bérelemek számítanak illetve az olyan nem rendszeres elemek, amelyek nem egyoldalúan a munkáltatótól függnek. A versenyszférában a nem rendszeres keresetek mindössze 60%-át tették ki az egy évvel korábbinak.

Nemzetgazdasági szinten a bruttó átlagkeresetek 4,3%-kal emelkedtek, amelyet a költségvetési szféra húzott le még inkább, hiszen itt mindössze 1,4% volt a bruttó keresetek emelkedése.

Így összességében, nemzetgazdasági szinten a családi kedvezmények figyelembe vétele nélkül a nettó keresetek 1,4%-kal voltak magasabbak az egy évvel korábbinál, ami az áfaemelés nyomán 5,5%-ra gyorsult januári infláció mellett 3,8%-os reálbércsökkenésnek felel meg. Ez utóbbi megfelel annak a várakozásnak, hogy még a teljes elvárt béremelés, minimálbér-emelés végrehajtása is csak arra lehet elegendő, hogy a nettó kereseteket szinten tartsa az adójóváírás kiesése miatt, de az inflációt kompenzálni még ez is kevés.

Ami viszont igencsak meglepő, hogy januárban drasztikus visszaesést mutatott a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások átlagos alkalmazotti létszáma. 1799 ezer fő volt ez a létszám, ami 32 ezer fővel alacsonyabb a decemberinél és 30 ezer fővel az egy évvel korábbinál. Ez 1,6%-os létszámvisszaesés az egy évvel korábbihoz képest. Olyanra pedig már 2009 márciusa óta nem volt példa, hogy havi alapon ekkorát zuhanjon ez a létszám.

Az adatokon a szezonális kiigazítás sem segít, úgy tűnik, nem kimondottan a téli gyenge szezonnak köszönhető a visszaesés. Inkább azt a szomorú szcenáriót támasztja alá, hogy sok vállalkozás a béremelést elbocsátásokkal gazdálkodta ki. A másik lehetséges szcenárió, a részmunkaidősök arányának növelése kissé érvényesült, az ilyen nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma 6,3%-kal volt magasabb az egy évvel korábbihoz képest. E nélkül a versenyszférában 2% feletti lett volna a létszámvisszaesés.

Forrás: portfolio.hu

Vidéken, három gyerek esetén akár egy új lakás teljes vételárának 10-15 százalékát is kiteheti a vissza nem térítendő szociálpolitikai támogatás. Budapesten, bár ennél kisebb arányú, még így is jelentős segítség lehet a támogatás az ingatlant vásárlóknak. Szakértői várakozások szerint a jövőben az ingatlanfejlesztések is elkezdhetnek idomulni a szocpol kritériumaihoz, így energiatakarékosabb és nagyobb alapterületű lakások jelenhetnek meg az újingatlan-kínálatban.

Óvatosan optimista várakozások övezik az új lakások vásárlásának ösztönzésére bevezetett új szociálpolitikai támogatást, közismertebb nevén a szocpolt. A kedvezmény, amelyet a kormány várakozásai szerint mintegy 4-5 ezer család vehet majd igénybe 2012-ben, összesen mintegy 5,2 milliárd forint értékben, felélesztheti a tetszhalott állapotban lévő lakossági ingatlanpiacot. A magyarországi újlakás-piacnak ugyanis jellemzője, hogy bizonyos kormányzati döntések látványosan befolyásolják a forgalmat. A 2009. júliusi hitelszigorítások, a támogatott hitelek és az akkori szocpol megszüntetése, valamint az áfa 20-ról 25 százalékra emelése például az egyik negyedévről a másikra 81 százalékkal csökkentette az értékesített új lakások számát. A lakásszerzési illeték 2010. januári csökkentése viszont a válság közepén 23 százalékkal növelte a forgalmat ugyanilyen időtávban.

A 2012. január elsején bevezetett, vissza nem térítendő szociálpolitikai támogatás kritériumai eltérnek a korábbi szocpolétól, a legfontosabb újdonság, hogy a régebben bevett előírt szobaszám helyett most négyzetméter alapon határozzák meg a gyerekszám mellett a támogatás mértékét. Előírás, hogy a szociálpolitikai támogatást legalább 60, de legfeljebb 160 négyzetméter hasznos alapterületű új, 2010. január elseje után kiadott használatbavételi engedéllyel rendelkező, "B" vagy annál jobb energetikai minősítéssel rendelkező új lakás vásárlására lehet fordítani. A támogatási összeg magasabb jobb energetikai minősítésű lakás vásárlása esetén.

A szocpol előírásai szerint a lakás vételára áfa és telekár nélkül négyzetméterenként legfeljebb 300 ezer forint lehet, azaz bruttó 381 ezer forint, alacsony energiafogyasztású épületnél 350 ezer forint, bruttó 445 ezer forint. A telekárnak az ingatlanok négyzetméterére vett arányát nem lehet ilyen egyértelműen meghatározni, nagy átlagban 15-20 százalékos telekhányaddal lehet számolni, de nagyok lehetnek az eltérések a település és fejlesztéstípusok között. Vidéki helyszínen jóval alacsonyabb, míg egy frekventált budapesti környéken pedig ennél jóval magasabb lehet a telekhányad.

"Mindezt összevetve a KSH legfrissebb adataival, amelyek szerint Budapesten az új lakások átlagos négyzetméterára 345 ezer forint volt 2011 I-III. negyedévben, míg a megyeszékhelyeken ez a szám bruttó 227 ezer forint volt, el lehet mondani, hogy az új kritériumok csak mérsékelten szűkítik a támogatással elérhető ingatlanok körét" - mondta Kosztolánczy György, az OTP Ingatlanpont Kft. ügyvezető igazgatója. A fővárosban az értékhatár csak bizonyos kerületekben, illetve a felső közép, felső szegmensbe tartozó lakások esetében korlátozhatja a szocpol segítségével megvásárolható ingatlanok körét. Vidéken az új kritériumok alapvetően nem korlátozzák az ingatlanok körét.

Vidéken egyébként a támogatás mértéke arányaiban is magasabb a teljes lakásár százalékában mérve. Egy konkrét példával élve: egy 76 négyzetméteres új építésű békéscsabai lakóparki lakás ára 14,1 millió forint, amelyre egy háromgyermekes család 1,2 millió forint vissza nem térítendő támogatást tud felvenni, tehát a teljes ár majdnem tizedét fedezné az állami támogatás. Ezzel szemben Budapesten egy hasonló paraméterekkel rendelkező ingatlannál - egy X. kerületi lakóparkban lévő 71 négyzetméteres új építésű lakás - a 22 millió forintos árnak mindössze a 5,5 százalékát tenné ki ugyanennél a családnál a támogatás aránya.

A szocpol segítségével megvásárolható ingatlanok mostani kritériumai a jövőbeli ingatlanfejlesztések irányát is befolyásolhatják. "A korábbi szocpol esetében is jellemző volt, hogy az ingatlanfejlesztők úgy igyekeztek kialakítani az lakásmixet egy-egy projektnél, hogy az ingatlanok nagy részét az állami támogatás igénybevételével is meg lehessen vásárolni, azaz a tervezésnél odafigyeltek az akkor elvárt szobaszámra, az árazásnál pedig a limitárra. Ezért a jövőben is arra lehet számítani, hogy a beruházók sorvezetőként használják majd a szociálpolitikai támogatás kritériumrendszerét, és olyan lakások építésébe kezdenek, amelyeket a szocpolosok megvásárolhatnak. Így várhatóan a korábbinál jobb energiahatékonyságú, valamint nagyobb alapterületű lakások is megjelenhetnek majd az új lakások kínálatban" - véli Kosztolánczy György.

Forrás: pénzcentrum.hu